Valószínűleg nem vagyok vele egyedül, hogy óvatosabban szemlélem a légiközlekedést. Különösebben nem félek a repüléstől, de mégiscsak más repülőre szállni, mint utazni egy kört a piros hetessel. Az ember elbizonytalanodik kicsit, ahogy a gép elszakad a földtől, és az ablakon kinézve gyufásskatulyáknak látszanak a házak, és bőven akadnak olyanok, akik egy-egy széllökés után falfehér arccal markolásszák a karfát.
Pedig a statisztikák azt mutatják, a repülés kifejezetten biztonságos közlekedési mód, és ha belegondolok abba, a pilóták jellemzően mennyivel szűkebb körből kikerülő profik, mint az időnként ámokfutásra képes budapesti autóvezetők, nem is értem a repüléstől való félelmet. Persze ezt nem is érteni, hanem érezni lehet igazán. Mndenesetre fontos cél az, hogy amikor megtörténik egy baleset, akkor azt teljesen kielemezzék, magyarázatot találjanak az okokra, majd ajánlásokat tegyenek a jövőbeni esetek megelőzésére, pont azért, hogy a rettegő utasok kicsit megnyugodhassanak. Mivel itt óriási pénzekről van szó (drága a repülőgép, sok milliós lehet a kártérítés és nagy pénzek forognak az egész utazási üzletágban), nagy nyomás nehezedik a vizsgálókra. Az is nehezebbé teszi a helyzetüket, hogy a repülőgépbalesetek mindig óriási sajtónyilvánosságot kapnak, és a hangoskodók azonnali és biztos ítéletet várnak, lehetőleg a felelősök megnevezésével.
Az Air Crash Investigation a légikatasztrófák bekövetkezésének okait igyekszik feltárni, tehát gyakorlatilag egy epizód egy vizsgálatról ad képet. A sok számítógépes animációval, magyarázattal megtámogatott sorozat a laikus számára alaposnak tűnő vizsgálati folyamatot mutat be, amit a vizsgálatban résztvevők, hivatásos pilóták, egyéb szakemberek kommentálnak. A balesetet pedig dramatizálva igyekeznek be is mutatni, a látványos jelenetek meglehetősen jól átélhetővé teszik az utolsó pillanatok rémületét. Szerintem az igazán fontos része a vizsgálatnak nem is az, amikor a fekete doboz adatainak elemzése, majd a megtalált alkatrészek tanulmányozása után kiderül az egy bizonyos konkrét ok, hanem az, amikor az eredmények ismeretében ajánlásokat tesz a hatóság a gyártók vagy a légitársaságok számára. Így válik teljessé a kép, amikor minden egymással kapcsolatban álló szereplő reagál egy-egy balesetre, az áldozatok hozzátartozóitól az esetleg tervezési hibát elkövető gyártóig. Nem állítom, hogy mindent száz százalékig meg tud mutatni egy ilyen ismeretterjesztő film, ám így is nagyon érdekes tud lenni egy-egy epizód. A magam részéről igyekszem hinni benne, hogy egy baleset után tényleg érdemi változást tud elérni az, aki komoly hibára bukkan, mert a rendszer maga szavatolja ezt. Ha pedig nem, akkor maga a rendszer változik- ilyen esetre is volt példa bizonyos balesetek után. A műsor az én szememben a maga nem szenzációhajhász stílusában képes úgy ábrázolni a tragédiákat, hogy nem a félelmeimet erősíti- ez nem kis eredmény egy ilyen műfajban.
Hol (volt) látható nálunk: National Geographic Channel
Értékelés:
Műsor minősége | ![]() |
Fejberúgás faktor | ![]() |
Szigorúan szubjektív | ![]() |