Őszinte önvallomás: számomra toronymagasan a Derrick a tévékrimik királya. Persze nem mondom, annyi részt láttam már, hogy kevés igazi ledöbbentést tud okozni egy-egy epizód.
És mégis... Azt hiszem, a Derricket nézve az ember a bűnügyek egy másféle, nagyon hétköznapi, nagyon kínlódós, csúszva-mászva menekülő és időnként szánalmas oldalára csodálkozik rá. Nézi az ember a bűnténybe időnként csak belesodródó emberek történetét, akiket nem is annyira a rendőrök törnek meg, hanem saját maguk nem bírnak elszámolni a lelkiismeretükkel, látja az ember a magukat okosnak gondoló gyilkosokat, akik hibákat vétenek, és látja az ember a rendőrt, akinek nagyobb segítsége a csapata, a sok apró begyűjtött információja, mint a fegyvere. Így aztán a sokféle részben sokféle bűntény van, amiket csak Derrick, és hű fegyverhordozója, Harry köt össze, akik igyekeznek elkapni a tettest. (A sorozat különösségére utal, hogy nem mindig sikerül nekik, bár persze nagyon ritka a kudarc.)
A két főszerepet alakító színész, Horst Tappert és Fritz Wepper összenőtt a figurákkal, és igazság szerint Magyarországon összenőtt velük a két eredeti szinkronhang, Szabó Ottóé és Gálvölgyi Jánosé. A Derrick ugyanis azok közé a nyugati krimik közé tartozott, amik eljuthattak a vasfüggöny mögé (és még a világ számtalan országába), mert a müncheni zsaruk nem az osztályharcról elmélkedtek, tehát a fentebb vázolt földhözragadtság miatt bárhol bemutathatták, és gyakorlatilag mindenhol sikert is aratott. De úgy gondolom, hogy minden más nagy tévés sikerhez hasonlóan el lehet töprengeni, mi volt még a népszerűség hátterében. Az addig rendben, hogy van egy komoly nyomozó, egy bűntény, és az órás epizód végére megvan a gyilkos is, eddig tartott az átlagos néző érdeklődése, aki megkapta amit várt. De ezt éppenséggel sok más sorozat is kínálhatta, kínálja is, a Cobra 11-től a Kojakon át a CSI-ig.
Valamit mégis tudott az összes részt (281 epizód, negyed századon át!) forgatókönyvíróként jegyző Herbert Reinecker, ami kiemelte a Derricket a krimik közül. Talán pont az, hogy nem is emeli el a hétköznapoktól a sztorit, hanem saját kétes élethelyzeteink, belső konfliktusaink köszönnek vissza, eszünkbe juthatnak "mi lett volna, ha?" kérdések, emlékek családból, ismerősi körből? Persze az is lehet, felesleges a filozófia boncolgatása, és egyszerűen csak egy "tiszta" krimi ez, ahol az epizód előtt még mit sem lehet tudni arról, milyen körben játszódik majd a sztori és mi fog történni a filmben, ellentétben a nagyon sémákra épülő amerikai krimik (pl. Columbo) némelyikével. Mindenesetre nálunk még mindig kultusza van a Derricknek, csak hát új szinkronhangokkal kellett megbarátkoznunk Szabó Ottó halála óta. Nem mondhatni, hogy Újlaky Dénesnek (és Besenczi Árpádnak) rajongótábora alakult volna ki, de a siker azért így is töretlen- még mindig vetítetnek újabb és régebbi epizódokat. Persze könnyű a tévék dolga: akadnak nálunk soha nem játszott régebbi részek.
Mindegy, nem akarom tovább boncolgatni a témát, mert tele van a Wiki meg a rajongói oldalak tömege a többletinformációkkal. Ami a lényeg, az csak annyi, hogy nálam krimiben a Derrick a csúcs, és attól tartok, jó darabig az is marad, pedig az évek alatt én is sokat változtam, meg a világ is körülöttem.
Hol (volt) látható nálunk: MTV, Duna TV, Sorozat+
Értékelés:
| Műsor minősége |  |
| Fejberúgás faktor |  |
| Szigorúan szubjektív |  |
