Hát, elvileg ez egy egészséges életmódot is népszerűsítő, szórakoztató gyerekműsor lenne, de szerintem szimplán egy nagy kerek nulla. Az ötletgazda-főszereplő-atyaúristen Magnus Scheving izlandi, korábban tornász volt, aztán jött a nagy idea a szuperegészséges szuperhősről, Sportacusról, aki egy Lazy Town nevű városban osztja az észt meg az igazságot.
A bökkenő az, hogy azok az epizódok, amelyeket véletlenül elcsíptem, valami félelmetesen bugyuták voltak. Afféle rajzfilm-várost építettek fel, girbegurba házakkal és utcákkal, az emberek által játszott szereplők (Sportacus, a rózsaszín hajú kislány meg a főgonosz Rosszvér Robi) mellett szörnyen festők bábok tűnnek fel. Ám utóbbiakból sincs sok. A város nagyjából úgy néz ki, hogy van egy igazi meg négy bábgyerek, egy polgármester a feleségével, fenn a léghajóban él a rendszeresen edző Sportacus, lenn a föld alatt meg Robi szövögeti gonosz terveit. Utóbbi elképszető ármányai közé olyan dolgok tartoznak, hogy megnyeri a két indulós helyi tehetségkutató versenyt, vagy az iskolában a gyerekeknek azt tanítja, hogy a cukor jó. (Persze lehet, nem pontosan emlékszem, borzalmasan blőd sztorikat találtak ki izlandi barátaink.) Sportacus meg közbelép, és a gyerekek is megtáltosodnak, ha esznek egy "sportcsemegét", ami praktikusan egy alma. Aztán néha van ének és tánc.
Szerintem ezt a sorozatot fél éves kornál idősebb embernek bemutatni bűntett. Ennél fiatalabb gyereknek tetszhet, mert talán jól néz ki a sok rikító szín, és hálistennek úgysem ért belőle semmit. Az egész Lazy Town annyira rossz, hogy még demagógnak sem mondanám vagy szájbarágósnak, egyszerűen hiányzik belőle minden: ész, elképzelés, színészi játék, sztori, stb. Nyilván az teremt az ilyen sületlenségeknek piacot, hogy a tévécsatornák vezetői a sok natív marhaság mellett mindenféle lobbi nyomására "egészségbarát" marhaságot is benyomnak a programba, ha jó, ha nem. De a téma vagy a nemes elképzelés nem legitimál valamit, ami ezektől függetlenül nézhetetlen.
Megmondom a frankót: én úgy érzem, nagyon szar világban élünk, amikor Lazy Town szintű műsorokat vetítenek sok országban, a Sütiszörnyet meg rehabra küldik és megváltoztatják a szövegét, mert rossz példát mutat a gyerekeknek.
Hol (volt) látható nálunk: Disney Channel
Értékelés:
| Műsor minősége |  |
| Fejberúgás faktor |  |
| Szigorúan szubjektív | |
Ez aztán a fergetes szórakoztató műsor, ahol hazai hírességek, párjukkal az oldalukon mutatják meg mit tudnak! Mindenki számára kötelező a jókedv, és az egy héten át tartó, kirobbanó hangulatú vetélkedések végén egy győztest is avatnak. A műsort a vicces Till Attila és a vonzó Liptai Claudia vezeti, és mi, nézők, mind nagyon jól szórakozunk...
Elgondolkodtató, miből lesz a világsiker. Pontosítok, nem is annyira a világ egészén tapasztalt siker határozza meg egy sorozat sorsát, hanem az amerikai piac. Nem vagyok a téma szakértője, de lassan én is tudok SHR-eket sorolni. Szép feladat egy statisztikusnak, de valóban sokat mond ez el egy sorozat színvonaláról? Nem feltétlenül. 
Michael Smith, Kanada egyik legismertebb séfje a házigazdája ennek a sorozatnak, ami egyszerre szól az utazásról és a főzésről. A kiváló szakács különféle pontjain fordul meg a világnak, ismerkedik a helyi ételekkel és szokásokkal, és még olyan különleges helyekre is eljut főzni, mint egy repülőgéphordozó óriási konyhája.
Ha van olyan műsor, amit műfajában általános mérceként lehet minden más hasonló műsor elé állítani, akkor az a BBC egyik legismertebb (és legelismertebb) műsora, az autós magazinok koronázatlan királya, a Top Gear.
A köztévé egyik sikerműsorának továbbélése a magyar média világának szürreális története, mert a műsor érdemi részét megtartották, de a beharangozó szöveget újra felvették, részben új arccal.
No, ez sem egy bonyolult alapötletre épülő ismeretterjesztő sorozat: a stábnak van pár csúcsminőségű kamerája, ami a hagyományosnál jóval több kockát rögzít egy másodperc alatt, így aztán iszonyú jó lassításokat lehet csinálni a felvételekből. A csapat profi, nagyszerűen értenek a világításhoz, a kamerák elhelyezéséhez, tehát minden adott a lenyűgöző képekhez.
Ezt a vígjátéksorozatot nem tudom igazán könnyen beskatulyázni. Vannak bennek tipikus, az amerikai komédiákra jellemző elemek, de pár dolgot igencsak elvisz a szélsőséges irányba. Az alaphelyzet annyira nem egyedi, van egy problémás család: apa, anya, meg négy fiúgyerek. A címszereplő Malcom a család zsenije, ő kommentálja a kamerába a történéseket, de rajta kívül gyakorlatilag mindenki balhés vagy ütődött. Az állandóan idebajos anyuka, Lois az igazi családfő, míg férje zavaros ötletei által vezérelt figura, időnként afféle szomorú bohóc-karakter.
Az elmúlt évtizedben életünk részévé vált a magyar kereskedelmi televíziózás alfája és ómegája. A társasház lakói körül forgó sztori ráadásul azzal büszkélkedhet, hogy néhány karaktere már a kezdetektől jelen van az ilyesmire fogékonyak háztartásában: Miklós, Klaudia, András, Nóra, Laci vagy Vili bácsi életének időnként nagy kanyart vett élete beszédtémát jelent sokaknak és viccelődésre nyújt alkalmat másoknak.
Valentin-nap alkalmából ejtek szót az 
Újabb őrült ötlet a reality-k műfajában: Adam Richman körbeutazza Amerikát, hogy néhány szélsőségesen nagy adagnyi vagy különlegesen csípős helyi ételkülönlegességgel megbirkózzon. Azt kell mondjam, igen jól teljesít a sorozat szerint a gasztro-kihívások terén, legalábbis néha félelmetes dolgokat tud megenni. A helyszínek ezúttal nem a csúcséttermek kifinomult, Michelin-csillagokkal ékesített konyhái, hanem olyan kifőzdék, hamburgeresek, amelyeket az átlagemberek sokkal inkább felkeresnek, mint a kulináris művészetek szentélyeit. Szóval bizonyos szempontból földhözragadt műsor ez, ám amíg léteznek ilyen gyorséttermek és büfék és sok ember kedvencei is, addig ezt egy rossz szó nem érheti. Az is meglepő lehet nekünk itt Európában, miféle extrém kajákra buknak a vendégek északon és délen, keleten és nyugaton, az USA minden csücskében.
Ez aztán nem egy vacakolós műsor: sűrű, akciódús és gyakran megdöbbentő.