Amikor az utóbbi hónapokban újra elkezdték pörgetni ezt a brazil sorozatot, belenéztem. Kíváncsi voltam, hogy tényleg annyira rossz-e, mint emlékszem, és tényleg, az.

De nem vagyok álszent, azért én is néztem sokat belőle annak idején. Fejből nyilván nem tudnám, de a neten fellelhető források szerint 1986-ban adták először Magyarországon, és ezzel vetette meg a kétes hírű latin-amerikai telenovella, ami jó tíz év késéssel ért el hozzánk, tehát odakinn már elég lejárt téma volt. Nálunk viszont komoly hullámokat vetett, mégpedig azért, mert akkoriban roppant komolyan vettünk mindent, ami a tévében volt. (Hozzá kell tennem, sokan még ma is hisznek a kis képernyőben, mint a vezércikkben.) Így aztán valóságos Isaura-mánia tört ki.

A sztori egyébként egyszerű volt, mint a faék. A fehér bőrű rabszolgalány, Isaura nehéz útját követhettük a boldogságig, amit elsősorban Leoncio, gonosz ura keserít meg. A férfi, aki szenvedélyes szerelmével üldözi, mindent elkövet azért, hogy Isaurát megszerezze, míg az angyalian kedves és okos teremtés a szabadságért küzd. Végül persze minden jóra fordul, ahogy az a műfajban megszokott, és mi ekkor ismerhettük meg a brazil telenovella minden kellékét. Említhetném a hosszadalmas, lassú történetmesélést, vagy a roppant egysíkú karaktereket: Isaura mindig jó, Leonciónak még az érzelmei is alantasak, aki segíti Isaurát, az végig rendes, és persze ott vannak az áskálódó gonoszok is, akik mindig nagyon csúnyán néznek. Ósdi és bevált recept, de mi, akkor itt a szocialista világban simán megkajáltuk, sőt, az azt követő dél-amerikai sorozatokat is.

Amitől az Isaura más, mint a többi, az az, hogy a rabszolgalány teljes mértékben része lett a mindennapoknak. Dumálni lehet, de tényleg szinte mindenki nézte, akár rajongva, akár utálkozva. És a rajongók egy része követte el a legszürreálisabb tettet a magyar tévétörténetben, amikor pénzt kezdtek gyűjteni Isaura kiszabadítására(!), ami kosztümös filmről lévén szó legalábbis megkérdőjelezi a szellemi épségüket. Óriási kultusza lett a főszerepben látható, egyébként teljesen átlagos színésznőnek, Luciela Santosnak, illetve a közutálatnak örvendő Leonciót alakító Rubens de Falcót is mindenki ismerte. Az akkori szokásnak megfelelően paródia is készült Gálvölgyi János műsorában főszereplésével, ám a rajongók ezt nem tudták megbocsátani, sőt, az ott felvillantott meztelen Luciela Santos-fotókat (hol voltunk még a celebek vetkőzésének mindennapi realitásától?) is hamisítványnak tartották.

Ehhez képest ha ma belenéz valaki a Rabszolgasorsba, egy unalmas, középszerűen elkészített tévésorozatot lát (ami a műfajában szokásos átlagot hozza), ám mai ésszel már felfoghatatlan a körülötte kialakult mánia- gyanítom, kevesen követik az ismétléseket. Egy tévéműsor hatása nem választható el a korszaktól, amikor bemutatták...

Hol (volt) látható nálunk: MTV, Sorozat+

Értékelés:

Műsor minősége
Fejberúgás faktor
Szigorúan szubjektív