Köpköd a tévémaci

Akár még a műfajteremtő műsorok közé is lehetne sorolni a Mythbusterst (nálunk Állítólag), mert egy olyan laza, nagyon könnyed stílusú, szórakoztató sorozat, némi tudományos-műszaki háttérrel, amit inkább a kikapcsolódás, mint a tanulás kedvéért néz az ember. Persze eközben mégis ragad az emberre ez-az a kísérletekkel kapcsolatban, szóval nagyon a mai kornak megfelelő elegyről van szó.

Az az igazság, hogy roppant jól ki van ez találva. Van egyszer egy jó alapötlet: városi legendákat, népi bölcsességeket, esetlegesen nagyon vad sztorikat kapnak elő az emberiség nagy közös kosarából, és nekilátnak leellenőrizni a valóságtartalmukat. Ebbe aztán minden belefér, ölhet-e a puskába golyó helyett tett cigarettacsikk, el tud-e kapni kézzel nyílvesszőt a nindzsa, le lehet-e mászni a börtön ablakából összefont hajon, tényleg jobban érdeklődik-e a cápa a kapálózó ember iránt, és így tovább. A témakör nagyon változatos, ez mindenképpen hozzájárul a sikerhez. Aztán az is fontos, hogy a két alap műsorvezető, Adam Savage és Jamie Hyneman egyaránt jól megjegyezhető, karakteres fazonok, akik ex-trükkmesterként értenek is a különféle bolondos szerkezetekhez, hitelesnek tűnik amit csinálnak. (Ebben az interjúban még többet elmondanak magukról.) A későbbiekben több segítő is feltűnt, közülük a Kari, Tory, Grant team maradt meg hosszú távon a műsorban, jól kiegészítve az Adam-Jamie párost.

Tehát vannak a legendák és vannak a műszaki ismeretekkel felvértezett műsorvezetők, akik próbálják modellezni a történetet. Ehhez aztán gépet építenek, számolnak, modelleket alkotnak, állati testrészeket és ballisztikai zselét használnak, végül előállnak a meglepően hiteles, mégis biztonságos körülmények a teszteléshez. Óhatatlanul becsúsznak hibák, ezek miatt lesz szórakoztató a műsor, de elég szót ejtenek a tudományos háttérről is. Végül aztán a pár nekifutás alapján levonják a következtetést az állítólagos eseményekről: igazolva, megcáfolva vagy hihető. Szóval a Mythbusters nagyon ügyesen felépített műsor, és noha be kell valljam, nincs bevésve a tévés naplómba mikor adják, de ha ráakadok szörfözés közben, jobb eséllyel ragadok meg itt, mint máshol. És ezzel nem vagyok egyedül, gyakorlatilag a világ bármely pontján vetíthető, és szinte mindenhol komoly rajongótábora alakult is ki- ráadásul sok néző tovább is gondolja a kísérleteket, és az aggályaik hatására nem félnek újra nekiesni a legendának a műsorban is. Megítélésem szerint (többek között az interaktivitás miatt) a XXI. század tévézésének igazán erős darabja ez a műsor, mert valamit nagyon eltalált abból, amiért manapság az emberek szeretnek leülni a képernyők elé.

Hol (volt) látható nálunk: Discovery, Discovery Science

Értékelés:

Műsor minősége
Fejberúgás faktor
Szigorúan szubjektív

Amikor az utóbbi hónapokban újra elkezdték pörgetni ezt a brazil sorozatot, belenéztem. Kíváncsi voltam, hogy tényleg annyira rossz-e, mint emlékszem, és tényleg, az.

De nem vagyok álszent, azért én is néztem sokat belőle annak idején. Fejből nyilván nem tudnám, de a neten fellelhető források szerint 1986-ban adták először Magyarországon, és ezzel vetette meg a kétes hírű latin-amerikai telenovella, ami jó tíz év késéssel ért el hozzánk, tehát odakinn már elég lejárt téma volt. Nálunk viszont komoly hullámokat vetett, mégpedig azért, mert akkoriban roppant komolyan vettünk mindent, ami a tévében volt. (Hozzá kell tennem, sokan még ma is hisznek a kis képernyőben, mint a vezércikkben.) Így aztán valóságos Isaura-mánia tört ki.

A sztori egyébként egyszerű volt, mint a faék. A fehér bőrű rabszolgalány, Isaura nehéz útját követhettük a boldogságig, amit elsősorban Leoncio, gonosz ura keserít meg. A férfi, aki szenvedélyes szerelmével üldözi, mindent elkövet azért, hogy Isaurát megszerezze, míg az angyalian kedves és okos teremtés a szabadságért küzd. Végül persze minden jóra fordul, ahogy az a műfajban megszokott, és mi ekkor ismerhettük meg a brazil telenovella minden kellékét. Említhetném a hosszadalmas, lassú történetmesélést, vagy a roppant egysíkú karaktereket: Isaura mindig jó, Leonciónak még az érzelmei is alantasak, aki segíti Isaurát, az végig rendes, és persze ott vannak az áskálódó gonoszok is, akik mindig nagyon csúnyán néznek. Ósdi és bevált recept, de mi, akkor itt a szocialista világban simán megkajáltuk, sőt, az azt követő dél-amerikai sorozatokat is.

Amitől az Isaura más, mint a többi, az az, hogy a rabszolgalány teljes mértékben része lett a mindennapoknak. Dumálni lehet, de tényleg szinte mindenki nézte, akár rajongva, akár utálkozva. És a rajongók egy része követte el a legszürreálisabb tettet a magyar tévétörténetben, amikor pénzt kezdtek gyűjteni Isaura kiszabadítására(!), ami kosztümös filmről lévén szó legalábbis megkérdőjelezi a szellemi épségüket. Óriási kultusza lett a főszerepben látható, egyébként teljesen átlagos színésznőnek, Luciela Santosnak, illetve a közutálatnak örvendő Leonciót alakító Rubens de Falcót is mindenki ismerte. Az akkori szokásnak megfelelően paródia is készült Gálvölgyi János műsorában főszereplésével, ám a rajongók ezt nem tudták megbocsátani, sőt, az ott felvillantott meztelen Luciela Santos-fotókat (hol voltunk még a celebek vetkőzésének mindennapi realitásától?) is hamisítványnak tartották.

Ehhez képest ha ma belenéz valaki a Rabszolgasorsba, egy unalmas, középszerűen elkészített tévésorozatot lát (ami a műfajában szokásos átlagot hozza), ám mai ésszel már felfoghatatlan a körülötte kialakult mánia- gyanítom, kevesen követik az ismétléseket. Egy tévéműsor hatása nem választható el a korszaktól, amikor bemutatták...

Hol (volt) látható nálunk: MTV, Sorozat+

Értékelés:

Műsor minősége
Fejberúgás faktor
Szigorúan szubjektív

A DigiTV-nek szóló kis üzenet a susogós mackóktól a Comedy Centralon nagyon frappáns.

Vajon csak nekem tűnt fel viszont, hogy kizárólag a DigiTV előfizetők nem látják, a többieknek meg közel mindegy? No sebaj, meg van csinálva korrekten, és gondolom én hogy az MTV-Viva-Comedy csatornák mögött álló csoportnak joggal fáj a döntés, hiszen szép pénztől esnek el. Én nem vagyok Viva-rajongó, de nyilván annak is megvan a közönsége, a Comedy hiányát viszont én is rosszul fogadnám. A Digi stratégiája talán egyfajta példa-statuálás lehet, ha nagyon jelentéktelen csatornát venne ki, akkor elsikkadna a dolog, ha mondjuk az RTL-t a Barátok közttel, az már neki nem lenne jó. A Comedy kivétele viszont üzenet értékkel bír, a csatornák mögött álló érdekcsoportnak: igenis el lehet tüntetni ismert és népszerű csatornákat is, ami már fájdalmas a nézők egy részének, és ez a Digit nem ingatja meg, de a csatornákat igen.

Azért azt látni kell, hogy itt nagy érdekek feszülnek egymásnak. A csatornákból akár egy tucatnyi is tartozhat egyetlen érdekkörhöz, akik ráadásul esetleg kábelszolgáltatóként is jelen vannak a piacon. Kicsit úgy érzem, be vagyunk csapva, amikor "független" csatornáknak tüntetik fel előttünk a sok kis adót. Pedig a jó részük olyan töltelék, amit a nagy nemzetközi cégeknek megvásárolt műsorokkal megtölteni filléres tétel, míg a rendszeres, előfizetők után járó bevétel szépen csorog, akkor is, ha maga az adó alig tud stabil közönséget, rajongótábort kialakítani. Meglehet, a Digi csak azt teszteli, mennyire mehet messzire, hiszen a sok előfizető miatt már nem megkerülhető tétel a piacon, de azért elég nagyok a vetélytársai is ahhoz, hogy bemondják az all-int. Ebből pedig már nem biztos, hogy a Digi jön ki jól.

Aki most biztosan nem boldog, az a levett három csatorna bevételére számító cég. De azért nagyon nem sajnálom, mert ugyanúgy multiról van szó, aminek a magyar Digitől származó bevétel inkább csak aprópénz. Gondot az jelenthet, ha a Digivel úgy állapodnak meg, hogy jelentősen csökkennek a díjak, akkor esetleg a többi szolgáltató is zsarolhat ezzel.

Szóval ebben a játszmában mindenkinek megvannak az érdekei, a céljai, igazi jó kis több oldalú küzdelem. Szakértőként még akár is érdekes lehet végigkövetni az eseményeket. De nézőként viszont tényleg csak az érdekel, látom-e a South Parkot vagy sem...

A cím totális félrefordítás lett magyarul, Álomtörők néven futott ez a 2006-os kanadai sorozat a Viasat History-n. A Dreamwrecks álomroncsokat jelent, és a búvárkodásra kihegyezett epizódokban sokakat vonzó hajóroncsok, azaz álomroncsok kapták a főszerepet. Valaki vagy nem értette, vagy félreértette, vagy "alkotni akart", de a végeredmény végülis az lett, ami. Kész szerencse, hogy sokat kapcsolgatok és elcsíptem a filmeket, mert a cím alapján sose nézek bele.

A sztori egyébként nagyon egyszerű, a legtöbb részben karib-tengeri roncsoknál merülnek a búvárok, a fotós Cathy Salisbury és a festő(!) Dominique Serafini vezetésével, utóbbi a Cousteau-csapat tagja is volt anno. (Munkáikból a honlapjukon van ízelítő.) Mellesleg a kamerát kezelő Mike és Warren Fletcher is ismerős lehet már olyan sorozatokból, mint a Sea Hunters, szóval rutinos gárdát szerződtettek. A filmmel minőségileg nincs is nagy baj. Én személy szerint egy kicsit feszesebb, pörgősebb forgatókönyvet jobban preferáltam volna, így inkább csak lassú tempójú képeskönyv lett a Dreamwrecks-ből, némi háttérinformációval, de nem vagyok telhetetlen ezekben az inséges időkben. A búvárfilmek között nem kiemelkedő sorozat ez, de van benne egy európai érdeklődő számára újdonság és pár érdekesség, ráadásul korrekt képekkel illusztrálva. Nem lenne baj, ha ezt a jó átlagot minden ismeretterjesztő film hozná.

Hol (volt) látható nálunk: Viasat History

Értékelés:

Műsor minősége
Fejberúgás faktor
Szigorúan szubjektív

A Duna TV délelőtti szolgáltató műsorát nem túlzás nőies műsornak nevezni. Viszont nem csajos- és ezt most kifejezetten pozitív értelemben mondtam.

Szóval van ez a visszafogott magazin, ahol a beszélgetések dominálnak, kertészkedésről, egészségügyi kérdésekről, de akár adózásról vagy külföldi mobiltelefonálásról is, tehát a skála meglehetősen széles. Nem túl sok rámenősség érződik ki a műsorból, de ez itt kifejezetten bocsánatos bűn, és szerencsére a szerkesztők a mostanában divatos "ezoterikus szakértők" helyett felkészültebb embereknek adnak inkább teret. Nagy újdonság vagy egyediség nincs a Család-Barátban, rosszat mégsem nagyon tudnék mondani róla. A célnak megfelel, persze túl nagy dolgokat nem érdemes várni tőle.

Azt viszont mindenképpen szeretném kiemelni, hogy a Duna TV műsoraiban feltűnő hölgyek alapvetően jó képet alakítanak ki az adóról. Nem mellbedobással ismertté vált modellek kapnak lehetőséget, hanem olyan kulturált megjelenésű nők, akik képesek intelligensen is beszélgetni. Úgy gondolom, hogy Gáspár Monika felkészültsége példaértékű, de Ciprusz Éva, Károlyi Gabriella is olyan személyiség, akik nagyszerűen megállják a helyüket egy ilyen beszélgetős magazinban. Barkó Judit valószínűleg a tévé egyik legismertebb arca, nála nehezebb elvonatkoztatni attól, hogy az érett nőiessége rányomja a bélyegét a műsoraira- mindenképpen jó látni, nem születési évhez köthető a vonzerő. Sőt. Farkas Beatrix... Nos igen, nagy baj vele sem lenne, csak éppen a hangja, hanghordozása olyan óvónőre emlékeztet, aki elsőre roppant kedvesnek tűnik, ám két perc után falra mászna az ember ettől a kicsit halovány, édeskés beszédstílustól. (Legalábbis rám ilyen hatással van- ha valaki kíváncsi mire gondolok, nézelődhet a Duna TV meglepően bő és gyakran frissített videoarchívumában.)

Szóval a Család-Barát igyekszik szolgáltató magazinként működni, aktuális, érdekes témákat felvetni, könnyed, de mégis alapos beszélgetésekben szót ejteni a délelőtt tévéző nők számára izgalmas dolgokról. A fentebb leírtaknak megfelelően úgy gondolom, jól választottak műsorvezetőket is, akik élő bizonyítékai annak, hogy nincs vége a nő életének harmincon túl. Ha már csak ennyit igazolna a műsor, akkor sem tenne keveset...

Hol (volt) látható nálunk: Duna TV

Értékelés:

Műsor minősége
Fejberúgás faktor
Szigorúan szubjektív

A tudomány kunyhójának házigazdája Adam Hart-Davis, az előkelő származású és jó iskolákban tanult kémikus, aki azért alapvetően inkább egy jókedélyű nagybácsinak tűnik. Ez a jó hangulat magára az egész műsorra jellemző, ahol egy mérnök-tudós csapat igyekszik "lehetetlen küldetéseket" teljesíteni. Noha igyekeznek mindent jól indokolni, nem félnek attól sem, hogy bemutassák a melléfogásaikat is.

A bombasztikum iránt fogékonyabb ismeretterjesztő csatornákon, mint a Discovery, a roncstelepi csatákhoz hasonló műsorokban már túlzásokba esnek a hulladékból rövid idő alatt megvalósítandó gépek terén, míg a Science Shack reálisabb célokat tűz ki. Megpróbálni vízen járni, életben maradni egy víz alatt "kunyhóban", láthatatlan autót tervezni- efféle feladatokat és megfelelő eszközöket adnak a csapatnak. A sok nevetéssel és felsüléssel fűszerezett műsorban nem csak szerelnek, hanem sokat magyaráznak is, tehát a terveket és a kudarcokat is indokolják. Emiatt tud tanulságos lenni az egész program, emiatt van igazán értelme figyelni, hogyan haladnak előre lépésről lépésre. A cél nem a világmegváltás, hanem csak a józan, tudományos szemlélet erősítése a még fogékony fiatalabb (vagy örökifjú) nézőkben. Jó kis weblappal is metámogatják ezt a nemes célt, érdemes felkeresni.

Hol (volt) látható nálunk: Da Vinci Learning

Értékelés:

Műsor minősége
Fejberúgás faktor
Szigorúan szubjektív

Kicsit aggódva írok az utóbbi évek egyik nagy sikersorozatáról, ugyanis én azok közé tartozom, akik semmi érdekeset nem látnak a Lostban.

Tudom, hogy sok díjat nyert, tudom, hogy nem csak külföldön van nagy rajongótábora, hanem idehaza is, azt is tudom, hogy a torrentezők is szeretik. A sztorit is ismerem, lezuhan egy repülő, de a túlélők nem a XXI. század Robinson-családjává válnak, hanem egy misztikus, fordulatos történetbe csöppennek. Azt is láttam, hogy van benne pár emlékezetes arc, csinos nők, jóképű fickó meg mittudomén. De tény ami tény, egyszerűen öt percnél tovább sose tudtam nézni, se a sorozat elején, se későbbi epizódokat. Én lennék az ideális szpoilerező, mert fogalmam sincs, hogy egy leírt eseménynek mi a jelentősége, és könnyen titkot tudnék tartani, mert úgyse tudom, ki kicsoda. Szóval lehet, a sorozat vége az lesz, hogy ewokok mészárolják le adóvevőikkel a szereplőket, esetleg az, hogy mindenki felébred és kiderül az egész csak egy álom volt, mert a valóságban egy csapat hortobágyi gulyáslegény meg a családtagjaik szunnyadtak egy jót az 1800-as évek elején- nekem nagyjából mindegy.

Vicc az, hogy nincs indokom erre. Nem utasítom el az amerikai sorozatokat, van pár az újabbak közül, ami bejön, tévét is nézek, RTL-t is tudom fogni. És nem, nem. Semmiféle lelkifurdalásom nincs miatta, de amikor látom, hogy mások milyen lelkesen taglalják azt, hogy melyik apró mozzanat mit jelent(het), úgy érzem, kimaradok valamiből. Szerintem ha vége lesz az egésznek, akkor jó lesz majd olvasni 6-7 mondatban összefoglalva a sztori magját a végkifejlettel.

De nézni akkor sem fogom...

Hol (volt) látható nálunk: RTL Klub, AXN

Értékelés:

Műsor minősége
Fejberúgás faktor
Szigorúan szubjektív

A magyar cím (Nagy mágusok kulisszatitkai) ezúttal pontosan adja vissza a lényeget. A sorozat pár éve nagy durranásnak számított, a Maszkos mágus művésznevű illuzionista sok trükköt bemutat, és mindegyiket le is leplezi. A vidéki bűvészek az 1-2 megvásárolt mutatvánnyal nyilván nem voltak boldogok attól, hogy kiderült, időnként milyen kis ócska átverések állnak a "varázslat" mögött.

Persze ettől még lehet szórakoztató az efféle show, de azért megvolt az izgalma annak, hogy a kettéfűrészelés, az elefánteltüntetés vagy a dollár kettéharapás titkai napvilágra kerültek. És néha a trükk egyszerű alapötletének jó megvalósításához ügyes ötletek, ügyes bűvész és ügyes segédek is kellenek, szóval ennek fényében tanulságos a műsor. Felteszem, úgyis kevesen gondolták azt, hogy a trükköket bemutató szakemberek tényleg természetfeletti képeséggekkel rendelkeznek. (Noha néhány asszisztens hölgy külseje azért trükkök nélkül is nagy hatással van a nézőre.)

Mindenesetre nagy-nagy tanulságok nincsenek ebben a műsorban, maximum csak annyi, hogy ne higgyünk el mindent amit látunk. És ki tudja, talán ezekből merítenek majd ötletet a jövő illuzionistái és trükktervezői, mert azért még bőven van igény az ilyesmire. Az efféle műsorok nagyon jók abból a szempontból, hogy még újabb, még izgalmasabb, még nehezebben megfejthető mutatványokkal szórakoztassanak minket, a már mindenki által ismert fűrészelős trükkök helyett. Az egyetlen dolog, amit a műsor kapcsán kritikaként meg tudnék fogalmazni, az az amerikaias vontatottság, folyamatos utalások a reklámszünetekre, hogy "mi jön a folytatásban". Ha feszesebb, pörgősebb lenne, csak jót tudnék róla mondani.

Hol (volt) látható nálunk: RTL Klub, Cool TV

Értékelés:

Műsor minősége
Fejberúgás faktor
Szigorúan szubjektív

A magyaros szórakoztatás egyik feltörekvő ifjú "csillaga" Attila, akinek sikerült a Budapest TV-ről kitörnie, és "egy osztállyal feljebb" lépnie- a Hálózat TV-n látható mostanában műsora.

Megmondom őszintén, számomra félelmetes, hogy rossz hangú, rossz megjelenésű, rossz zenéjű emberek képernyőre kerülhetnek. Attila olyan "sztárvendégeket" hív mint MC Hawer, Kaczor Feri vagy Tölgyes Csaba, de fiatal "tehetségek" is feltűnnek. Persze a lényeg a névadó "éneklése". Szerintem az, amit ő csinál, még a semmirevaló zenék között is gyatra, egyszerűen letaglózóan rossz.

De volt tévé, ami vevő rá, és talán akkor van néző is, akinek ez bejön, szóval nem csak a fizetett(?) statiszták tapsolnak neki a felvételen. Vajon ki kell-e szolgálni ezt az igényt? Vagy ha van ilyen igény, jobb, ha arról a magunkfajta tudomást sem vesz saját lelki egyensúlya érdekében? Örök dilemma.

Hol (volt) látható nálunk: Budapest TV, Főnix TV, Hálózat TV

Értékelés:

Műsor minősége
Fejberúgás faktor
Szigorúan szubjektív

Valószínűleg ha a csatornák saját felméréseit összegeznénk, a magyar lakosság 210 százaléka nézi a tévét minden nap. Olvasom, hogy a szerintem senki által sem ismert T-csatornák, az Ozone és a Life egyből az indulás után lenyomtak több ismeretterjesztő csatornát nézettségben.

Hát, ezen aztán el is gondolkodtam. Hogy mi értelme volt csatornát csinálni a nagy T-nek? Megvan abban a ráció, mert a T-Home révén úgyis sok otthonban jelen vannak kábelszolgáltatóként, és így két csatornahelyet be lehet tölteni, ahol korábban ezért némi pénzt kérő adók voltak. Az, hogy eltűnik mondjuk a Discovery Travel&Living, nem egy nagy veszteség, mert ez a korábbi Discovery-műsorokat játszotta újra, kicsit más összeállításban. De alapvetően az Ozone és a Life is csak vásárolgat, nyilván összeszed két hétre elég olcsó természetfilmet, aztán ez ismétlődik pár éven át. A csatornák létrejötte egyébként nyilván nem valami komoly stratégia része, hanem ezúttal sikerült egy talpraesett üzletfejlesztési menedzsernek eladatni az ilyen irányú ötletét. A számok nem hazudnak- maximum a számokat lehet még jóval előtte kicsit manipulálni, hogy a mi igazságunkat támasszák alá.

Azt viszont már nehéz az én agyammal követni, hogy az olcsó, de a célnak megfelelő töltelékcsatornákhoz miért szerződtettek annyi embert. Van itt (egy kalap alá veszem az Ozone-t és a Life-ot, mert nem is érzékelem a különbséget, bevallom...) lelkesen nyilatkozó programigazgató, aki máshol már "bizonyított", egészen kirúgásáig. Aztán itt landolt pár fiatal műsorvezető. Állítólag ide került a nemrég állástalanná vált, teljesen jellegtelen Onyutha Judit is, aki valószínűleg itt sem fog sok vizet zavarni. Miért tenné? Nem erről ismerjük. Állítólag felbukkan majd Debreczeni Zita, akinek életművéből a legismertebb epizód pár meztelen fotózás. Bár saját bevallása szerint nagyon tehetséges és jó fotós- igaz, a mi köreinkben ezt a jó fotósókról mások mondják, nem maguk.

Noha lehet, hogy presztízsokból kezdenek el költekezni, az ilyen csatorna roppant olcsón is működtethető lenne. És valószínűleg nem járnánk sokkal rosszabbul, ha kimaradnának a fenti arcok a képből. Így a gyanakvó ember óhatatlanul arra (is) gondol, hogy van itt némi pénzmosoda a történetben, de persze én nem vagyok gyanakvó, sőt, több hatalmat követelek az üzletfejlesztési menedzsereknek, a programigazgatóknak és Debreczeni Zitának...

Röviden: ez a rajzfilm szerintem fos.

Gyakorlatilag nincs más benne, mint az aranyos figurák változatos módszerrel történő lemészárlása és felkoncolása. Nyilván erős kontrasztként tervezték a csillogó szemű állatkákat a szívecskés orral, akiket aztán ledarál a fűnyíró, a magnó kitépi a beleiket, kettévágja a szemüket egy kisrepülő, stb, stb.

Meg van ez csinálva, csak éppen nincs benne semmi. Egy másodpercet, egy lyukas garast nem ér ez a szemét. Léteznek értelmetlen, de szórakoztató műsorok a tévében, de a mai tévés értékrend nagy kritikája, hogy a Happy Tree Friends, bárhol, bárkinek eléggé tetszett ahhoz, hogy adásba kerüljön. Engem is csak a balsors hozott vele össze, mert a South Park előtt szoktam átkapcsolni az MTV-re, és így akaratlanul is felfigyeltem erre a medöbbentő hulladékra. Meglehet, a szélsőséges, de jó rajzfilmek nyitottak utat az ilyen selejteknek is, és ez elég kellemetlen; mégis, elég megnézni egy-két SP vagy Family Guy epizódot ahhoz, hogy a Happy Tree Friends-et (valakinek sikerült Tündi bündi barátokra magyarosítani a címet, szeretettel gratulálok neki...) annak lássa az ember, ami.

Hol (volt) látható nálunk: MTV Hungary

Értékelés:

Műsor minősége
Fejberúgás faktor
Szigorúan szubjektív

A Discovery doku-reality sorozatokban elég erős, és a Miami Ink, majd testvérsorozatai, a LA Ink és a London Ink is meglehetősen sikeresek lehetnek. Az alaphelyzet roppant egyszerű mindben, egy tetoválóstúdió mindennapjait lehet nyomon követni.

Először is szögezzük le, nekem elég sokáig a tetoválás annyit jelentett hogy: "ANYÁM ÜSS!" szigorúan az ujjakra varrva természetesen, illetve a "SZERETLEK JULIKA ERZSI" az alkaron. Sőt, őszintén szólva ma is ez az, ami egyből beugrik, főleg azért, mert konkrétan mindenféle tetoválást idegenkedve nézek. Ez nálam reflexszerű, de nem állítom, hogy ami jó, azt nem ismerem el.

Jó, művészi tetoválással egy futó ismeretség révén nagyjbáól két éve találkoztam először, aztán valahogy úgy alakult, hogy a Miami Ink maradt bekapcsolva, és abba is belenéztem. Hát, Ami James és csapata néha tényleg fantasztikus dolgokat csinál, időnként leesik az állam. Az anyám-üss! világa egy egészen más univerzumnak, más ligának látszódik: nem a lecsúszott emberek örök elkeseredését sugallja a művészi tetoválás, hanem valami olyan érzete van, mint amikor a saját egyéniségét viszi bele valaki egy ilyen tetoválásba. Érdekes néha hallgatni a megrendelők sztorijait, miért tetováltatnak, és miért pont azt a mintát kérik- természetesen mindegyik elégedett is a végeredménnyel, de ez az ilyen sorozatok sajátja.

A másik közös vonása az ilyen doku-realityknek, hogy jó sok kiabálós konfliktust örökít meg a kamera. Eljátszott és megrendezett vagy sem? Nem tudom, de mostanság már untat. Amikor először figyeltem fel ezekre, a Teutul család ajtócsapkodása volt a nagy szám, ami egy ideig szórakoztató volt, de most már ezeken jellemzően túltekernék. A Miami Ink szembenállásai sem izgatnak nagyon, hogy késik-e a tetováló-tanonc, vagy nem rak-e rendet maga után valaki, esetleg a főnök összevész-e valamelyik alkalmazott feleségével- no, ez az a "kis színes" része a sorozatnak, ami már nem az én stílusom, és le is von a szememben az értékéből. Másnak ettől még tetszhet, és tulajdonképpen illik is a mostani reality-kánonba, de számomra nem bír nagy jelentőséggel, mik a most tipikus szerkesztési elvek, ez szerintem általában fárasztó és kész.

A lényeg persze az, hogy a tetoválások szépek. Hogy mennyire jól mutatja be ezek készítését és a végeredményt a műsor, erről csak annyit, hogy egyszer anyámmal együtt néztünk meg egy epizódot, pedig ő rosszul van a tetoválásnak még csak a gondolatától is. De erre csak azt tudta mondani ő is, hogy ez már művészet.

Kell nagyobb dicséret az anyai szavaknál?...

Hol (volt) látható nálunk: Discovery Channel

Értékelés:

Műsor minősége
Fejberúgás faktor
Szigorúan szubjektív