A Discovery doku-reality sorozatokban elég erős, és a Miami Ink, majd testvérsorozatai, a LA Ink és a London Ink is meglehetősen sikeresek lehetnek. Az alaphelyzet roppant egyszerű mindben, egy tetoválóstúdió mindennapjait lehet nyomon követni.
Először is szögezzük le, nekem elég sokáig a tetoválás annyit jelentett hogy: "ANYÁM ÜSS!" szigorúan az ujjakra varrva természetesen, illetve a "SZERETLEK JULIKA ERZSI" az alkaron. Sőt, őszintén szólva ma is ez az, ami egyből beugrik, főleg azért, mert konkrétan mindenféle tetoválást idegenkedve nézek. Ez nálam reflexszerű, de nem állítom, hogy ami jó, azt nem ismerem el.
Jó, művészi tetoválással egy futó ismeretség révén nagyjbáól két éve találkoztam először, aztán valahogy úgy alakult, hogy a Miami Ink maradt bekapcsolva, és abba is belenéztem. Hát, Ami James és csapata néha tényleg fantasztikus dolgokat csinál, időnként leesik az állam. Az anyám-üss! világa egy egészen más univerzumnak, más ligának látszódik: nem a lecsúszott emberek örök elkeseredését sugallja a művészi tetoválás, hanem valami olyan érzete van, mint amikor a saját egyéniségét viszi bele valaki egy ilyen tetoválásba. Érdekes néha hallgatni a megrendelők sztorijait, miért tetováltatnak, és miért pont azt a mintát kérik- természetesen mindegyik elégedett is a végeredménnyel, de ez az ilyen sorozatok sajátja.
A másik közös vonása az ilyen doku-realityknek, hogy jó sok kiabálós konfliktust örökít meg a kamera. Eljátszott és megrendezett vagy sem? Nem tudom, de mostanság már untat. Amikor először figyeltem fel ezekre, a Teutul család ajtócsapkodása volt a nagy szám, ami egy ideig szórakoztató volt, de most már ezeken jellemzően túltekernék. A Miami Ink szembenállásai sem izgatnak nagyon, hogy késik-e a tetováló-tanonc, vagy nem rak-e rendet maga után valaki, esetleg a főnök összevész-e valamelyik alkalmazott feleségével- no, ez az a "kis színes" része a sorozatnak, ami már nem az én stílusom, és le is von a szememben az értékéből. Másnak ettől még tetszhet, és tulajdonképpen illik is a mostani reality-kánonba, de számomra nem bír nagy jelentőséggel, mik a most tipikus szerkesztési elvek, ez szerintem általában fárasztó és kész.
A lényeg persze az, hogy a tetoválások szépek. Hogy mennyire jól mutatja be ezek készítését és a végeredményt a műsor, erről csak annyit, hogy egyszer anyámmal együtt néztünk meg egy epizódot, pedig ő rosszul van a tetoválásnak még csak a gondolatától is. De erre csak azt tudta mondani ő is, hogy ez már művészet.
Kell nagyobb dicséret az anyai szavaknál?...
Hol (volt) látható nálunk: Discovery Channel
Értékelés:
| Műsor minősége |  |
| Fejberúgás faktor | |
| Szigorúan szubjektív |  |
