Köpköd a tévémaci

A cím magyar fordítása mindenféle trükközés nélkül A szomjas utazó lett, nagyon helyesen. Ez a jó kis sorozat ugyanis nagyjából annyiban foglalható össze: piálni jó.

Adott egy fickó, aki szemmel láthatóan szeret italozni. Ráadásul nem válogatós. A koncepció innentől kezdve egyszerű, Kevin Brauch több tucat epizódban megörökített utazása során felkeres pár jól ismert helyet a nagyvilágban, de nem a múzeumokat és emlékhelyeket favorizálja, hanem a kocsmákat, sörfőzdéket, borospincéket. Természetesen van pár kaland, főzőcskézés és sztorizás, de ezek mind csak az átvezetés szerepét töltik be a koccintások közt. Van valami nagyon jó kedélyű abban, ahogy ez a fickó soha el nem múló lelkesedéssel kóstolgatja a különféle italokat, és hát mifelénk, ahol szintén nem szokatlan az alkoholtartalmú üdítők fogyasztásával emelni egy összejövetel fényét, szerintem ez a műsor simán nyerő lehetne.

Az utazós műsorok igen gyakran egy kaptafára készülnek, és a többséghez képest egyedi ez a szemszög, ami azért ha őszinték vagyunk, inkább férfiasnak tűnhet. No, nem mintha a hölgyek elutasítanák a kulturált italozást, de mégis, ez inkább az erősebb nemet kötheti le ilyen dózisban. Kevin némelyik epizódban ráadásul úgy néz ki, mint aki a minimális kóstoláson túl azért behatóbban is megismerkedett a környék legismertebb és legjobb italaival. De ettől maximum csak a kedve lesz jobb, és valljuk be, ez nem árt egy ilyesféle tévéműsornak. Amúgy sok újdonság nincs a szerkesztésben, a ritmusban, az igényességben pusztán az alapötlet miatt tűnik ki a tömegből a sorozat- ám azzal rendesen.

Ez pedig az én esetemben úgy csapódott le, hogy a Thirsty Traveler az egyike a kevés utazós műsornak, ami valódi kedvet csinált nekem arra, hogy kövessem a bemutatott helyszínek némelyikére, és persze megkóstoljak magam is ezt-azt.

Egészségünkre! Prosit! Cheers!

Hol (volt) látható nálunk: Travel Channel

Értékelés:

Műsor minősége
Fejberúgás faktor
Szigorúan szubjektív

Először is szögezzük le: ciki, ha egy névvel fémjelzett főzős műsorban a névadó helyett statiszták kezei szorgoskodnak. Én pedig felteszem, ez elég gyakori eset lehet Stahl Juditnál, mert nem egy receptnél láttam, hogy ő bevezetőt mond és narrál, ám főzés közben csak két női kezet látunk, arcot nem. Nem tudom, erre ő kitér-e a műsorban; netán tulajdonképpen ő az, csak az ezeknél a felvételeknél rosszul sikerült a sminkje, de a végeredmény a lényeg. Ami pedig egy kicsit olcsó, kicsit magyaros, kicsit gagyi műsorrész.

Ezzel pedig az egész műsor alól kihúzzák a sámlit. Lássuk be, Nigella, Jamie, Gordon Ramsey, Keith Floyd és több társuk főzős műsorának a főzés csak egy része, nagyon fontos az a hozzáadott személyiség, ami kavar, kóstol, magyaráz és sztorizik. Azon lehet vitatkozni, kitől nyúlt Stahl Judit és csapata, szerintem közel mindegy, mert egyszerűen nem izgalmas az összeszedett ötletek elegye- csendben csordogálnak a percek abban a steril konyhában, Judit próbál kiscicás lenni, felemás sikerrel, és végig szól az a monoton, gépszerű, őrületbe kergető spanyolos zene. Ráadásul olyan túlszaturált a hölgy arca jellemzően, nyilván a fiatalítás kedvéért, hogy lárvaszerűvé válik a megjelenése. Gratulálok, szép példája a hozzá nem értésnek, a valós külső fel nem vállalásának- hiba, szakmailag és morálisan is. És az a szörnyű, hogy egyszer láttam Stahl Juditot egy hosszabb interjúban, ahol nekifutás és támogatás nélkül beszélt. Természetesen nézett ki, normálisan beszélt, és belegondoltam, a főzős műsora is lehetne akár még vállalható is, ha ő vállalná fel saját magát.

De, úgy látszik, ez a koncepció nem elég jó a TV2 képernyőjére, mert nem üti meg a Joshi Bharat és a Jóban-rosszban által képviselt színvonalat. Marad az erőltetett jópofi, a borzalmas zene, a statiszták meg az elrontott képi világ, tehát összességében egy nézhetetlen és szerethetetlen műsor. Szomorúan gondol arra az ember, hogy még egy ilyen vacak főzőcskézést sem tud egy országos, kereskedelmi csatorna tálalni úgy, hogy az ember ne érezze magát nagyon gyorsan Magyarisztánban. Visszautalva a szorgos kezekre, Judit hangjával: ezt lehet minősíteni úgy, hogy pimaszság és a néző semmibevétele, lehet nevezni nemtörődömségnek, de szerintem simán csak szánalmas, a csatorna és a készítők részéről egyaránt.

Hol (volt) látható nálunk: TV2

Értékelés:

Műsor minősége
Fejberúgás faktor
Szigorúan szubjektív

A nálunk Nem boszorkányság cím alatt futó ismeretterjesztő sorozat szerintem az egyik legjobb a kategóriájában. Noha nyilván elsősorban fiataloknak, gyerekeknek szánják, én felsőfokú tanulmányokon túl is tudok meg belőle érdekeset. (Hadd legyek annyira szubjektív, hogy ezt ne saját oktalanságom, hanem a sorozat alaposságának javára írjam.)

Mitől is működik ez az egész? Nos, jók a fő karakterek: Sabine Quindou, Jamy Gourmaud és Frederic Courant franciásan könnyed, kedvelhető műsorvezetők. A műsor stílusa is közvetlen, érthető, de nem gügyögősen szájbarágó. A témák roppant változatosak, a klónozás, az első világháború, az elsüllyedt Alexandria, a csokoládé és sok más érdekesség kerül terítékre. Alaposan körbejárják őket, mert egy fél órás epizód egyetlen fő témára koncentrál. Ami külön jó, az az, hogy sok szemszögét vizsgálják mindennek, ráadásul nem csak beszélnek a dolgokról, hanem el is mennek mindenhova. Nyilván nem olcsó a műsor, hiszen számtalan egzotikus helyen fordulnak meg a készítők, ráadásul tevékenyen, azaz a csapat nem ijed meg a búvárkodástól, hegymászástól vagy hasonlóktól. Manapság viszont az igazi meglepetést az okozza, hogy nem számítógépes animációkkal mutatják be az apróbb részleteket, hanem a csapat bázisául szolgáló "kamion-stúdióban" levő maketteket használják a demonstrációra. Emberközeli, közérthető- nekem bejön ez a megoldás. (A sorozat honlapja a France3 aloldalán van, sajnos franciául.)

Miközben számtalan ismeretterjesztő sorozat van manapság, ritka az olyan, ami nem elidegenít vagy akciófilmesen bombasztikus próbál lenni, hanem a lényegre koncentrálva magyaráz és bevonja a nézőt a tudomány világába. Az is tény, hogy a Da Vinci Learning csatornán futó más sorozatok többsége szintén ilyen- javaslom, hogy aki teheti, adjon esélyt ennek az adónak, és persze ennek a sorozatnak magának is. (Csak azok a bosszantó, borzalmas félrefordítások ne lennének!)

Hol (volt) látható nálunk: Da Vinci Learning

Értékelés:

Műsor minősége
Fejberúgás faktor
Szigorúan szubjektív

Nehéz a Comedy Central szerkesztési elveiről túl sokat mondani... Meglehetősen értelmetlen 24 órában adni annak a csatornának, ami 12 órás csatornaként is sokat ismételt.

Rendben van, a South Parkot mindenki szereti. Ki tudja, hány helyen adták és ismételték már ezt a sorozatot, és még így is megvan a nézőtábora. De az már nehezebben emészthető, hogy minden más sorozat megvett részei is végigpörögnek, aztán az egész elindul teljesen az elejétől. Néha még olyan benyomása is van az embernek, hogy párhuzamosan mennek újabb és régebbi részek. A kiismerhetetlenség káosza miatt érzi úgy a gyanútlan néző, szinte művészi szintre emelték a különböző idősávokba tolt újrajátszások majd az ismétlések másnap ismétléseinek ritmusát.

Amikor viszont nem vagyok vevő a szerkesztők dadaizmusára, simán elkapcsolok. Meglehet, egy-egy alkalommal jó volt megnézni az Így jártam anyátokkal vagy a Törtetők aktuális részeit, de többedjére?... Tucatnyi epizódból álló évadok napi két rész leadása mellett is simán futnak fél éven át a Comedy Centralon- bravúros teljesítmény.

Majd pedig különleges extraként jön a más magyar csatornáktól átvett műsorok újra és újra ismétlése, és Beugrót meg Irigy Hónaljmirigy sót kapunk az arcunkba. Utóbbi népszerűsége(?) számomra továbbra is igazi rejtély. Kétségtelen, nagyban emeli az amerikai vígjáték-ismétlések értékét, hogy ha összevetjük az IHM produkcióival, és ilyen szempontból még jó taktika is lehet újra leadni ezeket, de... Alantas módon jobban szeretnék új és jó programokat látni. No nem mintha a Comedy más lenne, mint a többi csatorna: megkötik a hosszú távú szerződéseket, és onnantól kezdve az pörög le újból, ami az első hónapban még izgalmas és változatos műsornak tűnt. Pusztán csak azért feltűnőbb a dolog, mert a Comedyt vártam és alapvetően kedvel(t)em.

Vajon ha lejáróban lesz a szerződés, újból felpörögnek? Őszintén szólva, nem nagyon reménykedem.

Vajon mit lehet írni arról a sorozatról, amit a képernyős szereplésre szinte teljesen alkalmatlannak tűnő, nem jó megjelenésű, beszédhibás Kandász Andrea neve fémjelez? Neki van saját médiaiskolája is; ez viszont teljesen indokoltnak tűnik, mert nem kis teljesítmény lehet az önmenedzselés terén, hogy egy ilyen színvonalú sorozat évek óta képernyőn lehet.

Elvileg utazgatás van a sorozatban. Régebben többször voltak egzotikus országban, pár csatlakozó celebbel, ma elsősorban kis hazánk izgalmas tájain barangolnak a készítők. Bravúrosan kis stáb készíthető: általában Andrea beszél a kamerába, amit a remegésből ítélve többnyire kézben tart az operatőr. A csapnivalóan rossz, kiégett képek alapján feltételezhető, hogy nem csúcstechnikával dolgoznak. Ha volna is valami szép az egyes vidékekben, ez a technika biztosan nem alkalmas annak bemutatására. (Megjegyzem, a néha döbbenetesen amatőr színvonal miatt kapott két pontot a fejberúgás faktorra...)

A videoszakkörös bénázásra emlékeztető műsor ehhez képest évek óta létezik. "Kandi" bensőségesnek szánt kommentárjai inkább tolakodónak tűnnek, de legalább kellően semmitmondóak is. Azt hiszem, feltűnés nélkül került olyan műsorsávokba, ahol már csak pár unottan kapcsolgató éjszakai bagoly találhat rá éjjel fél kettőkor vagy háromkor, netán a vasárnapi ebédet kihagyó balsorsú tévéző. Méghozzá kizárólag a TV2-n; úgy fest, más még nem csapott le a profi team műsoraira. Egyetlen erénye van a Kalandjáratnak: ha az ember külföldről hazaérkezik, és véletlenül belefut a műsorba, egy szemvillanás alatt visszarázódik a hazai viszonyok közé. Igen, itthon vagyunk- és máris olthatatlan vágyat érzek arra, hogy elutazzak másfelé. Ezért időnként köszönöttel(?) tartozom Andinak. Végülis ez lenne egy utazást népszerűsítő sorozat dolga, nem?

Kandi for prezident!

Hol (volt) látható nálunk: TV2

Értékelés:

Műsor minősége
Fejberúgás faktor
Szigorúan szubjektív

Beszélő fejek.

Ezzel a minősítéssel tudják le sokan a régi magyar dokumentumfilmeket. A Krónika pedig meg is felel ennek a minősítésnek, mert a 25 részes(!) sorozatban nincs más, csak beszéd, beszéd, beszéd.

Csakhogy ami elhangzik, azt az események még élő szemtanúi mondják el. A nyolcvanas évek elején járunk, a horthysta hadsereg pusztulása a nagy Szovjetúnió baráti árnyékában nem egy slágertéma. Sára Sándor filmjében viszont még megszólalhatnak azok, akik ott voltak, akik átélték a történtek. Száraznak tűnhet a sok-sok felvett anyagból összevágott doku, ám csak neki kell kezdeni, rá kell hangolódni, és magával tudja ragadni az embert. Ez furcsának tűnhet, a mai techno-doku atomkorszakban, amikor fél órányi számítógépes animáció nélkül a Discoveryn egy történelmi film már-már cikiszagú.

A titok a hitelesség mellett a kiváló szerkesztésben van. Sokan szólalnak meg a sorozatban, és az alacsony beosztású katonák beszámolójából a faggyal és éhezéssel fémjelzett alulnézet elevenedik meg, a tisztek pedig többet tudnak mondani a háttérről- mindezeket kiválóan vegyíti Sára Sándor. Ritka, hogy valamit a magyar múltból ilyen mélységben tudott feltárni egy dokumentumfilm. A vállalkozás szinte példátlan, így sajnos eredményében is meglehetősen egyedülálló a Krónika. Pedig nem kellett hozzá sok: számtalan órányi nyersanyag, kérdező, szerkesztő- no meg a beszélő fejek. (Érdemes elolvasni Bikácsy Gergely ajánlóját is.)

Hol (volt) látható nálunk: MTV, Duna TV

Értékelés:

Műsor minősége
Fejberúgás faktor
Szigorúan szubjektív

Nem is volt nehéz döntés arról határozni, melyik tévéműsorról írjak először. A South Park valószínűleg az én korosztályom egyik legmeghatározóbb tévés élménye, annak az internetbe belebolondult, minden őrültségre nyitott generációnak a kultuszsorozata, amelyikbe én is beletartozom.

A South Parkra rengeteg címkét aggattak már. Sokat emlegetik formabontó trágárságát, a neoprimitív rajzfilm stílusteremtő erejét, a témákhoz és valós szereplőkhöz való teljesen tiszteletlen hozzáállását. Ami biztos, az az, hogy már tucatnyi évadon is túl van a sorozat, és sokunk megtalálta már saját lelki társát Cartman, Stan, Kyle, Kenny vagy esetleg Butters személyében. (Abba bele sem merek gondolni, kik azonosulhatnak Mr/Mrs Garrisonnal vagy Törcsivel.)

A Trey Parker és Matt Stone nevéhez kötődő sorozat kötelező alapinformációira nem térek ki. (Bizonyítékául annak, hogy a YouTube-wiki generáció egyik kedvence, íme a magyar és az angol wiki bejegyzés, illetve egy a sok South Park playlist közül.) A méltatásom inkább arra irányul, hogy a káromkodásokon túl, milyen sok fontos témát érintett az SP az évek alatt. Nyilván egy rövid epizód szintjén ez egy kocsma-filozófia szintű felvetése a kritikus témáknak, de az biztos, hogy a sorozat szól a vallásról, politikáról, melegjogokról, a bevásárlóközpontokról és megannyi olyan dologról, ami továbbgondolásra érdemes. Néhol aztán sikerül egészen bravúrosan rámutatni bizonyos dolgokra- a South Parknak sikerül a legalantasabb szórakoztatás mellett belecsempészni pár gondolatot is az epizódokba.

A fentiek fényében én a kedvenc epizódjaim között egyrészt azokat tartom számon, amelyek simán nagyon jól szórakoztatnak. Ide tartozik például a Woodland critter christmas, a barna hangos vagy a Korn-zenekaros Halloween epizód- bizonyára legalább tízszer láttam már ezeket. Izgalmas kérdéseket feszegető epizódnak pedig ott van a papi pedofíliáról szóló epizód a Pókkirálynővel, a plasztikai átalakításokról szóló, vagy az Irakban játszódó. Azt hiszem, hosszasan folytathatnám még a sort, de felesleges. Aki szereti, annak megvannak úgyis a saját kedvencei. Akik nem? Nos, nekik javasolnám, adjanak egy esélyt a komolyabb (komolyabb? azért ez így túlzás) részeknek.

Én maradok elkötelezett rajongó, és úgy gondolom, ha az utóbbi másfél évtizedről akarunk egyszer emléket hagyni, elég lenne egy South Park-összes. (Még úgy is, hogy az utolsó pár évedben nem sikerült olyan friss, szórakoztató és érdekes epizódokat írni az alkotóknak.) A South Park örök, nyilván azért, mert igazi szélsőségeket tudott felmutatni, de nem csak a trágárság, hanem a különleges ötletek, a tekintélytisztelet nélküli bálványrombolás, sőt, ritkán még az érzelgősség terén is.

Hol (volt) látható nálunk: MTV Hungary, Comedy Central, CoolTV

Értékelés:

Műsor minősége
Fejberúgás faktor
Szigorúan szubjektív