HTML

Köpköd a tévémaci

TV-kritika, műsorelemzés, némi história- szubjektív vélemények egy korántsem objektív világról. Igyekszem némileg enciklopédiaszerűen szólni a tévéműsorokról, és végül saját szempontjaim alapján értékelem is őket, de mellette az is terítékre kerül, ami adott pillanatban foglakoztat. Az értékelésről: a műsor minősége arra utal, szerintem mennyire igényes szakmailag maga az elemzés tárgya. A fejberúgás faktorral az újdonságot, izgalmasságot jellemzem. A szigorúan szubjektív arról szól, hogy a fenti pontoktól függetlenül, én mennyire tartom jónak a műsort. Az öt maci jelenti a maximális pontot, az egy a minimálist.

Friss topikok

  • LustaDick: A csimpánzos poént már a germánok lelőtték, úgy kb. 25 évvel ezelőtt: www.youtube.com/watch?v=bJ7t... (2010.08.24. 15:00) Csináljuk a fesztivált
  • Söci: Ez egy kurva jó műsor ! (2010.08.10. 13:46) America's Funniest Home Videos
  • kis_kiraly: Én is pont ezt a cukor rossz-zöldség jó részt láttam. Először azt hittem hogy poén az egész mint a... (2010.07.06. 16:24) Lazy Town
  • failtv: @spamdog: Frappáns hasonlat. Már csak azért is, mert néha az Arrested D... is idegesít kicsit.:) (2010.03.20. 23:25) Malcolm in the Middle
  • Kis ember: Az az érzésem, mintha kissé lenéznének: nesztek parasztok, ennyit érthettek ebből a finom és magas... (2010.02.03. 09:43) Balett ABC Henriettel

A jó megérint. A rossz is, csak máshol és fájdalmasan.

2010.02.12. 13:13 failtv

Made

Címkék: reality adatbázis

Amikor az ember szétnéz maga körül, a tizenévesek körében meglepő fásultságot tapasztal. Újra és újra átgondolom, én mennyire voltam más, mennyire voltam nyitott új dolgokra, mennyire volt benne lelkesedés a különlegességek, a kihívások iránt. A választ egészen pontosan nem tudom megadni, de úgy érzem, egy árnyalattal mégis érdeklődőbb voltam. (Megjegyzem, most is az vagyok, miközben sokat olvasok, tájékozottnak is tartom magam, az ifjúsággal nehezebben találok közös beszédtémát. Persze ez az én hibám is lehet.) Vajon létezik-e eszköz arra, ami képes ösztönözni a tizenéveseket arra, hogy nagy célokat tűzzenek ki maguk elé és mindent tegyenek is meg annak eléréséért?

Valami ilyesmi motiválhatta a Made készítőit. (Oké, elsősorban a pénz a fontos, tudom, de azért nem mindegy, mivel keresed meg.) A Music Television nézőközönsége jelentős részben az érintett korosztályból került ki, és a Made főszereplői is középiskolások. Amerikai fiúk-lányok, igen gyakran az osztály lúzerei (a "nem népszerű" arcok), akik valami gyökeres változást szeretnének elérni. A visszahúzódónak tűnő lány a pompomcsapatba vágyik, mások kipróbálnák a breaktáncot, a crossmotorozást, esetleg szépségversenyen indulnának. Bohó vágyak ezek, de pont ezért érdemes komolyan venni őket. A főszereplő elmondja bánatát, vágyait, és aztán hamarosan megjelenik egy profi szakértő, tanácsadó, aki minden segítséget megad. Egyet nem tesz meg: a főszereplő helyett nem végez el semmit. Aki akar valamit, annak magának kell megdolgozni érte, még ha támogatják is. Szóval a nagy üzenet az, hogy a te vágyaid megvalósításához elsősorban a te akaraterőd kell. Korrekt üzenet? Az. A műsor maga egyébként tipikus reality, kis kiborulásokkal, veszekedésekkel, csalódásokkal és sikerekkel. Annyiban korrekt, hogy gyakran előfordul, a vágyakat nem lehet 1-2 hónap alatt beteljesíteni, de arra ennyi idő is elég, hogy az ember szemlélete megváltozzon és elinduljon egy úton, aminek bármi lehet a végén.

Szóval amerikai műsor ez nagyon, nyilván kicsit buta, nyilván kicsit ideálizált, de nincs szívem rosszat mondani róla. Meglehet, aki nézi, csak szórakozik, de az is lehet, hogy vannak páran akiknek erőt ad. Ha tizenéves lennék, akkor tudnám, hogy hatással van-e rám. Most már nyilván kevésbé, de... Nem mondom, hogy ne lett volna olyan epizód ami ne érintett volna meg valamilyen szinten.

Hol (volt) látható nálunk: MTV Hungary

Értékelés:

Műsor minősége
Fejberúgás faktor
Szigorúan szubjektív

 

Szólj hozzá!

2010.02.11. 23:14 failtv

Time Team

Címkék: ismeretterjesztő adatbázis

Szerintem időnként maguk a műsorkészítők sem sejtik, mekkora siker lesz egy-egy műsorból. Például a Channel 4 által készített régészes ismeretterjesztő sorozat, a Time Team több, mint másfél évtizede van műsoron, 200-nál is több epizód készült belőle! Vannak speciális epizódok, sőt, még kontinenst is váltottak amerikai ásatások kedvéért.

Alapvetően ugyanis az Egyesült Királyság a helyszín. Jellemzően egy-egy véletlenül felszínre került tárgy vagy csontváz miatt érkezik meg a profi régészcsapat hogy felássanak egy hátsó kertet vagy kutassanak egy szántóföldön, ahol az első lelet alapján valamit sejtenek. Természetesen mindenféle korból származó dolgok felkeltik az érdeklődésüket, és a rendelkezésre álló rövid idő alatt igyekeznek a lehető legtöbbet kideríteni adott helyszínen. A csapatot a műsor házigazdája, Tony Robinson (angol színész, a Fekete Vipera Baldrickjaként ismerhetjük leginkább) kérdezgeti az aktuális helyzetről, és a kutatók elmesélik, hol tartanak most, mit várnak, hol nem azt kapták, mint amire számítottak. Azoknak a számára, akik a kertjüket feláldozzák az ásatásokért, rajzokkal, modellekkel, színészekkel mutatják be, kik és hogyan éltek évszázadokkal azelőtt azon a helyen- de ezt természetesen mi, nézők is látjuk.

Ha valaki végignézi a csatorna honlapján az epizódok listáját, rájöhet, nem akármekkora munkát végeztek az angol régészek. Méghozzá sok más ismeretterjesztő műsorral ellentétben, valós tudományos eredményeket tudnak felmutatni, olyan nagy lelőhelyeket is feltártak az évek alatt, amelyek ma a legfontosabb régészeti helyszínek közé tartoznak. Több millióan nézik az Egyesült Királyságban a sorozatot, de külföldön is népszerűségnek örvend. A házigazda Tony Robinson és a producer is díszdoktori címben részesült, ugyanis az egyetemi kutatóműhelyek nagyon sokat köszönhetnek a Time Team-nek (nálunk Az YR X időutazó csapat cím alatt kell keresni). Óriási szerepe volt ugyanis a műsornak abban, hogy a közvélekedés megváltozott a régészek munkájáról, sokkal pozitívabban állnak hozzá az emberek az ásatásokhoz, és igyekeznek a lehető legtöbb segítséget megadni a munkához. Szóval a műsor nem csak nézettségi szempontból lett siker, hanem valódi eredményt tudott felmutatni az ismeretterjesztés terén is. Le a kalappal előttük!

Hol (volt) látható nálunk: Viasat History

Értékelés:

Műsor minősége
Fejberúgás faktor
Szigorúan szubjektív

 

Szólj hozzá!

2010.02.10. 22:24 failtv

How It's Made

Címkék: ismeretterjesztő adatbázis

Na ez az a műsor, amiről az ember azt gondolja, hogy bárhol a világon meg lehetett volna csinálni (akár még nálunk is- de tényleg!), és mégis, ennek a csapatnak a tálalásában járta be a világot. Pofonegyszerű az alapötlet: vesznek egy hétköznapi vagy kevésbé hétköznapi tárgyat, és bemutatják, hogy készül. Nem több, nem kevesebb. Szóval mesterséges ízület, tűzoltóautó, hokiütő, légcsavar vagy órarugógerincű felpattanó, nincs különbség abban a tekintetben, hogy mindegyiknél lépésről lépésre haladva derül ki, hogy lesz az alapanyagokból végtermék.

Roppant letisztult (akár nyersnek is lehetne mondani) a képi megvalósítás módja. Nem koncentrálnak a dolgozók emberi drámáira, az elrontott munkadarabot nem veri szét üvöltözve a melós fején az idegbajos főnök, szóval a reality-elemet ma már meglepő újdonságként teljesen kiküszöböli a How It's Made (vagy Hogyan készült, ki hogy szereti emlegetni). Olyannyira igaz ez, hogy gyakran csak két munkás kéz látszik, az arc nem is, nem teszik személyessé a készítés folyamatát. A narrációt sem hatja át érzelem, dicsőítés a mérnöki zsenialitás iránt. Erre nincs is szükség, mert ahogy nézi az ember azt a roppant jól kitalált munkafolyamatot, aminek az eredménye egy megbízható, praktikus tárgy, maga is rájön arra, nem rövid fejlesztés áll itt a háttérben. A műsor maga is pontosan ilyen egyszerű, praktikus tevékenységsorozat eredménye, nagyon illik a hangulat a témához. Mivel már hosszú évek óta sikerrel szerepel számos adó műsorán a kanadai ismeretterjesztő sorozat, azt hiszem, megérett a helyzet egy epizódra magának a műsornak a készítéséről (hacsak meg nem csinálták már).

Le a kalappal az ötletgazda és a készítők előtt.

Hol (volt) látható nálunk: Discovery Channel

Értékelés:

Műsor minősége
Fejberúgás faktor
Szigorúan szubjektív

 

Szólj hozzá!

2010.02.10. 15:19 failtv

America's Funniest Home Videos

Címkék: adatbázis szórakoztató

Ez az idétlen házivideókat bemutató műsortípus nem csak amerikai tévékben elérhető, nálunk például a rossz emlékű Csíííz idézhető fel. Ám míg az utóbbi nagyon gyenge átvezető jelenetekkel is próbálkozott, az amerikai eredetiben csak jönnek és jönnek a viccesnek szánt felvételek, a műsorvezető rövid összekötő szövegeivel.

Nálunk a Comedy Centralon még nagyon régi részeket lehet látni az amerikai kiadásból, ugyanis a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján volt Bob Saget a házigazda. A videofelvételek minősége is középszerű, régi VHS-C kamerával rögzített jeleneteket láthatunk, jellemzően a bénázó apuka-anyuka, a bájosan idétlen gyerek vagy a mulatságos állat témában. Azt gondolom, hogy ezt a műsort alapvetően mélységesen el kellene ítélni, mert felületes, szánalmas, és a legalpáribb kárörvendésre épít, csak hát a baj az, hogy az ember néha mégis olyan jót röhög azon, amit lát. Nyilván azért, mert időnként én is felületes és szánalmas vagyok, és képes vagyok értékelni ezt az alpári humort. Valószínűleg a többségünk ilyen, és ezért lehet két évtizede a képernyőn a tengerentúlon ez a műsor, új videókkal és új műsorvezetőkkel. (Nálunk nyilván azért nem, mert pont a lényeg hiányzott: jóval kevesebb, és jóval kevésbé szórakoztató videót tudtak a műsorba szerkeszteni, ezért kellett a Liptai-Beleznay páros vérciki jeleneteivel feldúsítani(?) az egészet.)

Az America's Funniest Home Videos tipikus töltelékműsor, de egy bizonyos réteg számára nyilván megunhatatlan, a többiek számára pedig nem sok vizet zavaró. A hosszú siker titka...

Hol (volt) látható nálunk: Comedy Central

Értékelés:

Műsor minősége
Fejberúgás faktor
Szigorúan szubjektív

 

2 komment

2010.02.09. 11:05 failtv

Super Bowl benyomásaim

Címkék: sport aktuális

Két dolgot le kell szögezzek. Egyrészt, ez volt az első Super Bowl, amit élőben néztem. Másrészt sportkedvelő vagyok, a régi favorit, az európai foci továbbra is az első, az amerikainak nagy szakértője pedig nem vagyok.

Szóval a Super Bowl elég fontos sporteseménynek számít, Amerikában különösen. (Időnként szokták a ratinget meg a share-t elemezgetni az amerikai orientációjú tévés szakoldalak, de ez szerintem nem mond igazán sokat- rengetegen ülnek le a show kedvéért a készülék elé, ennyi a lényeg.) Ha mint sportot nézem, a sok megálló, szaggatottság miatt, ami remek helyet csinál a reklámoknak, azért nem az én személyes kedvencem. Elhiszem, hogy ilyenkor ki lehet menni sörért, de ki iszik meg 10-15 sört egy rövid este alatt?... Vannak kemény jelenetek, belemenések, ahogy az el is várható páncélba öltözött nagydarab fickók test-test elleni küzdelménél, igazán nagy jelenetekből viszont nem olyan jaj-de-nagyon sok van. Viszont a játék jellege miatt mégis akad sok meccsen valami váratlan fordulat, egy óriási passz, vagy a zseniális irányító által bénán eladott labda, és utóbbi ellentéte, a bravúros labdaszerzésből elért pont. Mindig van pár ember, aki bekerülhet a Super Bowl legnagyobb nyerteseit vagy veszteseit összesítő listákba. Persze ez egy borzasztó igazságtalan dolog, a Super Bowl nem egyetlen meccs az évben, hanem egy mérkőzéssorozat utolsó meccse, tehát lehet valaki nagyon szerencsétlen egy pillanatban, de előtte hónapokon át kell jól teljesítenie a sikerért. Az amerikaias igazságérzetnek, a hollywoodi filmekben ezerszer bemutatott könnyes diadalnak könnyen megfelelhető a New Orleans kicsit váratlan sikere- ez biztos ki fogja emelni ezt a Super Bowlt a többi közül.

Mert a Super Bowl azért bőven több, mint egy átlagos sportesemény. Amikor az ember az elejétől nézi a showműsort, akkor érzi csak, hogy a világon kiváltott érdeklődés ellenére a tengerentúlon nagyjából senkit nem érdekel, mit gondolnak az éjszaka a tévé előtt ülők Európában. Brutális méretű amerikai zászló előtt énekelnek a fellépők, America the beautiful és a himnusz hangzik el korrekt énekesnők előadásában, mindenki táncol, repül a konfetti és repülnek a vadászgépek is. A Super Bowlon az USA önmagát ünnepli, gyakorlatilag olyan, mint ha lenne egy téli július 4. is, egy felszabadult, laza este, amikor az ország minden csücskében ugyanaz hozza lázba az embereket. Skizofrén érzés lehet, amikor az Amerikára vágyakozva tekintő, magukat liberálisnak gondoló magyar emberek meghatódnak a nagy zászlón, de ugyanők egy magyar focimeccsen szégyenteljesnek találják a magyar zászlókat, a hazafias dalokat. Igen, ideát messze túl van az ingerküszöbön egy ilyen műsor. És azt hiszem, azt is az év viccének érezném, ha egy Bajnokok Ligája döntő után legalább annyit (vagy többet) beszélnének a legviccesebb/legrosszabb reklámokról, mint a meccsről. Ehhez képest nálunk most a csapból is folyt a hegedűs hód, meg a zöld Audi, és páran vérre menő vitát folytattak arról, melyik reklám jó és melyik ócska. Ez is része a Super Bowl csak részben sport feelingjének, meg az is, hogy a Who lép fel a szünetben. (Az öregfiúk nyomták, de azért... hát nem volt ebben már akkora erő, de sebaj.) Az európai focimeccs pályán folyó része nem átvezetés két reklámblokk között, de nem is lesz a Bajnokok Ligájának döntője összeurópai örömünnep.

És ebből most semmi értékítéletet nem kell kiérezni, az egyik ilyen, a másik meg olyan. Számomra továbbra is az elsősorban lábbal játszott verzió az igazi, de valahol megértem az amerikaiak Super Bowl-mániáját is. Ám csak értem, és nem érzem. El nem tudom képzelni, hogy ugyanúgy könnyezzek a Beautiful Americán mint odaát, és ugyanúgy a filmszerű drámát lássam benne, mint ők. És én, aki ültem esőben a lelátón a magyar bajnokság zárófordulójában, ahol 90 perc alatt dőlt el a bajnoki cím, ahol rádióra tapadva hallgatták páran a nagy vetélytárs meccsét, és együtt ugráltam a többi szurkolóval amikor a mi kedvenceink lőttek gólt, és örültem amikor a rivális meg kapott, tudom, milyen együtt átélni a sikert a csapatommal. Nem igaz, hogy nagy sportélményt csak az jelenthet, ami jó messze van. Sőt. Számomra nagy élményt az jelenthet, amihez kötődöm, amit szeretek. Becsülöm a New Orleans-t, miért ne tenném, nem kerül nekem semmibe. De semmivel sincs több közöm hozzájuk, mint a Coltshoz, a Giantshez vagy a többi amerikai csapathoz. Reklámok, Who, Queen Latifah- ez mind csak körítés. Odaát a Super Bowl olyan nagyban, mint a magyar bajnokság nálunk a maroknyi szurkoló számára. Az emberek egy közösség részének érzik magukat, ragaszkodnak hozzá, az életük része. És amennyire más az amerikai felfogás, annyira más a kedvenc sportjuk is. De alapvetően az az övék, nem az enyém- legalábbis én mindig is kívülállónak fogom érezni magam, ha nézem a tévében, ha nem.

Szólj hozzá!

2010.02.08. 23:15 failtv

How I Met Your Mother

Címkék: sorozat adatbázis vígjáték

Az utóbbi évek egyik amerikai sikersorozata ez a vígjáték, aminek ezúttal egészen normálisan magyar címet sikerült találni: Így jártam anyátokkal. Azt gondolom, ez is csak olyan, mint a jobban sikerült amerikai szórakoztató műsorok, jó karakterrel, rendesen megírt forgatókönyvekkel profin elkészített darab. Alapvetően nem is nagyon tudok róla rosszat mondani, a főszereplő Ted pár- és feleségkeresését végigasszisztáló Barney, Robin, Marshall és Lily mint baráti társaság keveredik különféle szórakoztató helyzetekbe. Vigyorgunk, kikapcsolódunk, nagyjából mint a Friends vagy a Two and a Half Men nézése közben. Nem kell ennél sokkal több...

Azt persze meg kell jegyezni, aki nálunk a Comedy Centralon nézi a sorozatot, igencsak ki lehet képezve már a korai évadokból, mivel nagyjából ötszázadjára ismétlik a teljes szériától az elejétől. Na ennyire azért nem jó a sorozat. Ezt túlzásnak érezheti az ember, még ha Josh Radnor, Neil Patrick Harris vagy Alyson Hannigan rajongója is valaki.

Ahhoz viszont van elég jó a sorozat, hogy az ember kíváncsi legyen a folytatásra. Aki torrenten keresi az új, nem szinkronos epizódokat, ez persze előnyben lehet, de ez még mindig nem a tévénézők többsége. Az átlagember valószínűleg megnézné, sikerrel jár-e Ted (pontosabban ezt már tudjuk hiszen a gyermekeinek meséli az alapsztori szerint a jövőben a dolgokat, csak még azt nem tudjuk, ki is az igazi aki jó feleség és anya lesz), ehhez képest újra és újra nézhetik a régi kalandokat.

Most, olvasva a fentieket, újból gondolkodtam azon, miért is szerethető ez a sorozat. Sokan szerették a Jóbarátokat is, ami nagyon nagyot durrant az USA-ban is, és számtalan más országban is. Ez a fajta csetlő-botló, ártalmatlan humor nagyon jól megy a tengerentúli műsorkészítőknek, és mivel az Így jártam is jól sikerült sorozat, nem is értem, miért csak a Comedy-n kötött ki. Azt gondolom, ennek is volt néhány egészen nagyszerű pillanata, nekem talán némelyik karakter még szimpatikusabb is, mint a Friends nyerő hatosának pár tagja. A rajongók persze elemezgethetik, hogy ez vagy az az évad rosszabbul sikerült, de megvallom, ennyire sose ástam magam bele a témába. Nem életem értelmének megvilágítását várom egy vígjátéktól, és ha van egy jó poén egy részben, akkor végülis elérte a célját. És jellemzően nem csak egy van bennük...

Hol (volt) látható nálunk: Comedy Central

Értékelés:

Műsor minősége
Fejberúgás faktor
Szigorúan szubjektív

 

Szólj hozzá!

2010.02.07. 21:47 failtv

Ever Wondered About Food?

Címkék: ismeretterjesztő gasztro adatbázis

Ritka alapos gasztroműsor ez a remek sorozat, aminek egyelőre csak a korábbi epizódjai láthatóak a Da Vinci Learning csatornán. A két eredeti házigazda Alan Coxon, a megnyerő szakács, aki az Egyesült Királyságban ismert arcnak is számít, illetve Kathy Sykes fizikus volt, utóbbi kuktaként segít és néha kommentál. Kathy szintén elég sok tévéműsorban tűnt már fel, karakteres, kifejezetten kedvelhető személyiség.

A műsor epizódjai félórásak, és egy-egy jellegzetes étel vagy ital kerül terítékre. Volt szó többek között a pizzáról, a sörről, a fish'n'chips-ről. A konyhában Kathy és Alan tüsténkedik, készítenek valamilyen ételt, ezek a jelenetek pörgősek és némi pluszt ad hozzá, hogy a fizikus asszony pár szót szól mondjuk az élesztés során lejátszódó folyamatokról is. A főzést pedig magának az étel kialakulásának, térhódításának történetéről szóló részek szakítják meg. Ezekben jól körüljárják a dolgokat, igyekeznek mind többeket megszólaltatni. Számomra például nagyon érdekes volt, amikor a pizza-sztorit megvilágították az olaszok szemszögéből, akik féltve őrzik az eredeti tradíciókat, de a legnagyobb amerikai pizza-láncok is megszólalnak, akik természetesen a saját hagyományaikra büszkék. És aztán reklámszakemberek beszélnek a legjobb, leghatásosabb reklámokról, és arról, milyen helyet foglal adott étel a mindennapi életünkben. Szóval ez több, mint főzőcskézős műsor, nagyon erős az ismeretterjesztő vonala. A színvonal magas, mint ahogy a BBC Open University filmjeitől megszokhattuk, és persze ez is megkapta a jó honlapot. Nálam valahol az ilyen műsorok jelentik a mércét, mert képesek könnyedén szórakoztatva tanítani.

Hol (volt) látható nálunk: Da Vinci Learning

Értékelés:

Műsor minősége
Fejberúgás faktor
Szigorúan szubjektív

 

Szólj hozzá!

2010.02.05. 22:36 failtv

Aktív extra

Címkék: magazin adatbázis

Valahogy olyan érzése van időnként az embernek, ez a műsor elsősorban arra szolgál, hogy a szó szoros értelmében teret nyújtson Czippán Anett hosszú lábainak. Egyébként önmagában nincs azzal baj, ha egy magazinműsor összesen annyi, hogy pár szavas összekötő mondatokat csacsogjon el valaki rövid szoknyában, maguk a hírek pedig a teljesen érdektelen sztárpletykák és TV2-önpromó keverékek- csak ezt nehéz tévéműsorként értelmezni.

Nem is nagyon akarok belemenni a részletekbe. Anett lábait mégsem lenne illendő nagy nyilvánosság előtt elemezni, a hírekről meg mi a fenét lehetne mondani? "Elcsúszott a hóban a TV2 sztárja" és hasonlók- ez önmagáért beszél. Azt hiszem, ezeket a "sztármagazinokat" tényleg lehet akármilyen éjszakai sávba száműzni, mert még elkötelezett TV2-rajongóknál is túlléphetik a tűréshatárt. De az Aktív extra valamiért marad ahol van.

Számít? Ugyan már...

Hol (volt) látható nálunk: TV2

Értékelés:

Műsor minősége
Fejberúgás faktor
Szigorúan szubjektív

 

Szólj hozzá!

2010.02.04. 21:56 failtv

Married With Children

Címkék: sorozat adatbázis vígjáték

Igen, a jó öreg Bundy-família sem maradhat ki a szórásból. Miért is maradna? Az Egy rém rendes család évek óta szerepel valamelyik adó műsorán, megjárt már megszűnt tévéket, mint a TV3, országos "nagy" adót, mint az RTL Klub, és persze megjelent az utánjátszó csatornákon is mint a Cool vagy a Poén. Úgy fest, Al Bundy tényleg elpusztíthatatlan.

Azt hiszem, az Irigy Hónaljmirigy országában legalábbis kissé rossz szájízzel gondol az ember arra, mi számít népszerű humornak. Az irónia helyett a tapló viccek még mindig jobban beválnak, és az, hogy a Rém rendesnek hiába van stabil tábora, mégsem egyezik meg ez a tábor az IHM és a Sastaps rajongóival, nos, az jelzi azt, hogy a néha roppant földhözragadt humorának van egy fontos vonása: az, hogy magunkon is mosolyognunk kéne, időnként meglehetősen kényszeredetten. A kárörvendést gyakran árnyalja az, hogy rájövünk, éppenséggel nem állunk oly messze Al, Bud, Marcy vagy valamelyik más szereplő figurájától. Az a szép, mindig kibékülős happy családmodell, ami mondjuk inkább tipikus volt a hetvenes évek amerikai vígjátékaiban, nagyon feje tetejére állt Bundyéknál. A félresikerült életű cipőárus (Ed O'Neill) legendává vált, és felnőtt hozzá Peggy, a világ legrosszabb felesége (Katey Sagal kiváló alakításában), és persze ott vannak a kiváló, karakteres mellékszereplők. Megérdemlik a színészek a felsorolást: Christina Applegate, David Faustino, Amanda Bearse, David Garrison, Ted McGinley.

És akkor itt tehetjük hozzá azt is, hogy kis hazánk egyik nagyon jól sikerült sorozatszinkronja is hozzájárult a sikerhez, mert Csuja Imre és Básti Juli fergeteges kettősével vált kerek egésszé sokunk számára a sorozat. Nyilván kiderült már, én ezt a sorozatot kifejezetten kedvelem, és azt is érdemei közé sorolom, hogy nem egy epizódja van, ami többedjére megnézve is szórakoztató. Nem kis eredmény az ilyesmi! Persze az 1987 és 1997 között vetített széria óta már számos szélsőséges család kitalált élete került képernyőre. Sokkal durvább dolgok sem verik ki a biztosítékot, de azt hiszem, a magyar átlagnéző még sokáig nem lesz Bundy-rajongó. Mellesleg érdemes kitérni rá, hogy az elvileg egyszerűnek tűnő alapszituációhoz és sztorikhoz mennyire kellettek az eredeti színészek és a stáb profizmusa: amikor itthon nevesnek számító színészekkel a TV2 belevágott a Budapestre átültetett verzióba, a magyar kereskedelmi televíziózás egyik legdurvább pofáraesését produkálta. Ez szinte minden más országban is így történt, ahol próbálták újraforgatni helyi körülmények közt a licencműsort. Al Bundy a gatyájába dughatja a kezét és elégedetten hátradőlhet- még mindig ő a Rém rendes királya, és az is marad.

Hol (volt) látható nálunk: HBO, TV3, RTL Klub, Viasat3, Cool TV, Poén

Értékelés:

Műsor minősége
Fejberúgás faktor
Szigorúan szubjektív

 

Szólj hozzá!

2010.02.03. 21:23 failtv

Roman Mysteries

Címkék: sorozat adatbázis

Ez az angol ifjúsági sorozat egy manapság tipikusnak mondható receptre épül: gyerekek kalandjait dolgozza fel, egy meglehetősen felnőttes környezetben. Ami ennek a sajátossága, az a címből (Római rejtélyek ill. nálunk Ókori kalandok) is egyértelmű, azaz az I. században, a császárkorban játszódik. Mellesleg a film egy népszerű regénysorozat alapján készült, és az epizódok többé-kevésbé híven követik is Caroline Lawrence eredetileg könyv formában megjelent történeteit. Állítólag ez a BBC legköltségesebb ifjúsági sorozata, amiből egyrészt következik az, hogy kellően látványos, másrészt a BBC meglehetősen "jó gazda", fércművek ritkán kerülnek ki az angolok kezéből.

A sztori egyébként elég "PC", van egy gazdag szőke lány a csapatban, Flavia, barátnője Nubia, a felszabadított afrikai származású lány, Jonathan, a zsidó származású, de keresztényekhez húzó fiú, és Lupus, a néma koldus kissrác. Azt nem hiszem, hogy a történelmi hitelességgel túl sokat kellene foglalkozni, hiszen minden efféle sorozathoz hasonlóan a gyerekek állandóan szélsőséges kalandokba keverednek, és nekik kell furmányos bűncselekményeket megoldani, vagy lebuktatni a király testvérének életére törő összeesküvőket, és így tovább. Végülis a film közben csendben csordogálnak az események, a helyszínek is szépen fel vannak építve, van bőven statiszta is, szóval korrekten megcsinálták azt, amit meg lehetett csinálni a könyvek alapján.

Különösebb szimpátiát azonban mégsem érzek. Kicsit erőltetettek a helyzetek, nem igazán sikerült ezzel a vegyes gyerekcsapattal sem túlságosan megbarátkozni, és persze azt sem tudom pontosan, ezt sima kalandsorozatként kezeljem, vagy van-e némi játszva tanítási szándék az egészben. Valahogy úgy érzem, ez a konvencionális, nem elég átütő megvalósítás ma már nem elég egy gyereknek sem ahhoz, hogy odaszögezze a képernyő elé minden epizód, de erről persze őket kellene megkérdezni. Amikor egyszer az elejétől a végéig akartam végignézni egy órányit a sorozatból, azt vettem észre, hogy képtelen lekötni, el-elkalandozik a figyelmem, de szinte semmi lényegesről nem maradtam le. Olyan benyomásom is volt, hogy az egész sorozat túl komolyan veszi önmagát. Szóval bármilyen sokba került is, bármennyire meg is akartak felelni mindenféle kimondott és ki nem mondott várakozásnak, már túl steril, túl toleráns, túl kiszámított lett az egész. Remélhetően bocsánatos bűn, ha egy fura hasonlatot mondok: amikor egy műsort ennyire "simára csiszolnak", már nincs egyetlen kiálló rész sem rajta, amibe bele tudna kapaszkodni a néző.

Hol (volt) látható nálunk: MTV, Viasat History

Értékelés:

Műsor minősége
Fejberúgás faktor
Szigorúan szubjektív

 

Szólj hozzá!

2010.02.02. 20:08 failtv

Balett ABC Henriettel

Címkék: ismeretterjesztő adatbázis

Egy bizonyos szempontból tökéletes ez a műsor: az egész hangulata tükrözi azt, miért nem szeretik manapság már túl sokan a klasszikus balettet. Semmi rosszindulatúság nincs bennem, egyszerűen csak végtelenül divatjamúltnak tűnik ez a művészeti ág, legalábbis ezen műsor alapján. Ez attól teljesen független, hogy becsülöm-e a táncosokat a sok éves kemény tanulásért, munkáért, egyszerűen csak nem ilyen világban élünk. Csajkovszkij-idézettel indít a műsor, aztán tele van romantikus zenei részletekkel, számtalan lassú, bágyasztó áttűnéssel, sok a pompázatosan világított helyszín, és persze ott a műsorvezető is. Tunyogi Henriett balettművész (ezt többször is kiírják egy-egy rövidke epizódban), aki maga árulta el egy interjúban, hogy "túl szépnek" nevezték, bántóan mesterkélten beszél a balettről. Semmilyen kedvet nem csinál ahhoz, hogy nosza, nézzünk meg egy előadást, mert az egészet valami olyan különleges, nem evilági atmoszférájú dologként ábrázolja a sorozat, ami a mai tiszteletlen világban inkább nevetséges avíttnak hat.

Néha Henriett feltűnik a rúd mellett, bemutat pár alaplépést, vajon miért? Az egész műsorban valami szerkesztetlenség érződik, pár másodperces zenefoszlányokat hallunk, aztán egyszer egy előadásrészletet látni, majd a próbatermet, aztán Henriett estélyiben, kissé fátyolos hanggal mesél valamiről egy szép lépcsőn, aztán kis történelem... Próbáltam egy-két epizódnak esélyt adni, de nem bírtam megérteni, mi miért következik a másik után, és úgy egyáltalán, kinek szól ez a műsor. Ha helyesek az infóim, 20 rész készült ebben a sorozatban, húsz epizódnyi olyan stílusú ömlengés, ami inkább riaszt, mint kedvet csinál. Most nagyon rosszmájúnak érzem magam, mocskosnak és felületesnek, de akkor sem tudok semmilyen szinten sem azonosulni ezzel a műsorral. Nem értek a műfajhoz, azt sem tudom, a műsorvezető (és forgatókönyvíró, szerkesztő, producer) szerepbe belekóstolt balettművész mennyire jó táncos, de nem is ez a sorozat fog kézen fogva a klasszikus balett bűvkörébe vezetni. Kár, mert bizonyára sokan dolgoztak rajta, sok munkát öltek bele, de már az első idézet, és utána a fárasztó videoeffektek sorát felvonultató főcím a képernyőre alkalmatlan karakterkészlettel megteszi a hatását, az egészből süt a mesterkéltség.

Nem baj, legközelebb majd csak összejön.

Hol (volt) látható nálunk: MTV

Értékelés:

Műsor minősége
Fejberúgás faktor
Szigorúan szubjektív

 

27 komment

2010.02.01. 22:38 failtv

Who do you think you are?

Címkék: reality ismeretterjesztő adatbázis

Azt hiszem, mindannyian eltöprengünk időnként a származásunkon. Még ha tudunk is egy keveset a felmenőinkről, inkább csak pár momentumot ismerünk az életükből. Nem igazán tudjuk őket valós személyként elképzelni, hiszen mindez, amit hallomásból ismerhetünk a sorsukról, átszűrődik a "családi legendáriumon".

Ez a sorozat is a családfák kutatásáról szól, ám ami érdekesség benne, az az, hogy ismert személyek akarnak többet megtudni a felmenőikről. Stephen Fry, Kim Cattrall vagy Jeremy Irons személyesen jár utána az archívumokban tárolt adatoknak, beszélgetnek szakértőkkel és segítségükre vannak kutatók is. Képek bukkannak fel, régi feljegyezéseket lapozgatnak, és utaznak azokra a helyekre, ahol a déd- és ükszülők éltek. Megnézik a házat, ahol laktak, felkeresik a régi sírokat. És természetesen időnként meghatódnak.

Ehhez a témához nem illik a rohanós stílus, de az epizódok lassúsága időnként azért így is túlzónak tűnik. A színész vagy tévés ücsörög magában, és érzéseiről beszél, hosszan elidőzik egy-egy momentumnál- ez időnként leülteti a műsort. Néha viszont látni megrázó pillanatokat is, amikor például Kim Cattrall feltárja, hogy eltűntnek gondolt nagyapja nem sokkal később újra nősült, miközben előző feleségtől nem vált el, ám új családjához hű maradt egész életén át. A dokumentumokból pedig kiderült, hogy Kim nagyapjának második feleségétől származó gyermekei gyakorlatilag egy korosztályba tartoznak vele- aztán mindezt elmondja édesanyjának és nagynénjeinek. Furcsa lehet így szembesülni olyan dolgokkal, amiket nem titkolt senkit, egyszerűen csak rejtve volt még a közvetlen hozzátartozók előtt is. Persze az egyik család sorsa ilyen, a másiké olyan, szóval nem mindig vannak ekkora érzelmeket kiváltó felfedezések. Így aztán az is hullámzó, mennyire tudja lekötni az embert egy-egy epizód. Alapvetően szépen megcsinált ez a műsor, lassúsága ellenére, és témája miatt nem nehéz azonosulni vele, ha az embernek van hozzá hangulata. Engem legalábbis el tud gondolkodtatni, és magam is eltöprengek arról, honnan is jöttem.

Hol (volt) látható nálunk: Viasat History

Értékelés:

Műsor minősége
Fejberúgás faktor
Szigorúan szubjektív

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása